Háborgó tenger voltam...

Én nem kértem tőled, világ, hogy megbocsáss!
De mégis bocsáttassék meg minden bűnöm!
Lelkemben fellegek, szívemben álmodás,
Kiknek nem mértek boldogságból, csak szűkön.

Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol, s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?

Angyal száll le megcsodálja
De szépen megnőttél!
Imádkozom, hogy karácsonykor
A gyerekeknek örömet szerezzél!

Ezt a dalt Ő küldte nekem,videóra szerkesztve-
Kiss Irma: Örök Barátság (Dalszöveg)

Fehér galamb száll fen az égen
Gyöngéd szíve megérintett engem
Rideg sivár volt mindig az életem
De Ő szeretetet hozott nekem

Mosolygós arccal bíbor fénnyel
Közelítette gyöngéden szívem
Napsugárban, esőben, szivárványban
Szárnyai alatt védelmezett engem

Én ebben a versenyben –
most bevallom – vesztettem:
elfáradtam, feladom!
Aki akar, maradjon:
mondjon, amit jónak lát,
éljenezze száz barát,
száz barát is heje huj,
a sípjába belefúj…

Véres hagyma, szalonka –
de büdös a szalonna!
Jeruzsálem-e Makó?
Eb ura lesz a fakó?

A virágos fény mostanság elkerül,
de a agyamnak tevékeny műhelyében,
valahol a mélyben, ott lenn, legbelül
egy-egy makacs sugár nem huny ki mégsem.
Hiába emelkednek körém a falak,
 szabadon szárnyal messze a gondolat.

 Nem volt más hang csak kopogás,
meg a néma csendben a várakozás,
ablakon kívül ott a fekete éjszaka,

Sári nem fogadott szót nagymamájának. Állandóan mást tett, mint, amire kérték. Ha valamire megkérte a nagyi, biztos, hogy unokája elfutott, s nem volt hajlandó segíteni. Ha a nagymamája arra kérte meg, hogy vigyázzon a ruhájára, akkor meg direkt bepiszkította. Egy szóval Sári nagyon rossz kislány volt. Rosszaságban legalább tíz fiún túltett.

(Kép forrása: internet ingyenes)

Adventi koszorún várakozás,
vasárnaponként gyertyagyújtás,
négy vasárnap karácsonyig,
a négy gyertya nem ég csonkig.

Táncot járnak gyertyalángok,
ahogy suhannak angyalpárok,
kerekre nyílt gyermekszemek,
benne tükröződnek a remények.

Télapóka szépen kérlek
Ebben az évben is lepjél meg
Hozzál nekem sok-sok szeretetet
Tudod ennek örülnek a gyerekek

Alázat, mi bennem bujkál,
kitör belőlem a gyertyalángnál,
adventi koszorúnak üzenete
mind a négy gyertyának örök fénye.

Már az ablaküveg jégvirágos,
de befogadó szívem nem magányos,
vibráló lángocskák sok-sok ezre,
a közeledő ünnepeknek dicső üzenete.

/Trianon 100. éve/

Vétkesek kezük mossák
Szét szaggattak Magyarország!
Nem tudták hol az Ipoly folyó
Gondolták az is hajózható

Édes hazám Magyarország
Hányan fenték rád már fogát
Miért hullott drága vére
Hőseidnek a harctérre

            A gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulójára

Jártam az utamat
Szerte az országban
Tanyavilág rám köszönt
Szép nagy rónaságban

Hápogtak a kacsák,a kakas kukorékolt
A tyúk a tojásokon kotlott
Füstölt a kémény,kemencébe tűzet raktak
Kutyák mindig megugattak

Érzem, valahol még megvan a humorom –
tán dolgozik bennem egy nyápic tumoron,
vagy gubbaszt magában a tobozmirigyen,
hogy ne lássa pőrén sok gonosz irigyem:
igazi óvóhely – rejtős amigdala –,
mint cikázó mókust ejtőz mandulafa,
s ha elunja magát, megül a hippokampusz