Nőnap ünnepére.  /Pályázatra/

Három szál liliom nőtt szüleim kertjében
Kinyílt a kis bimbó, kivirult kéken
Szüleink nagy örömére
Tiszta égbolt ragyogott mindig felette

Édesapánk meglepte a három virágszálat
Szeretettel ölelte Édesanyánkat
Mikor eljött a nap, hisz vártuk már nagyon
Virágcsokorral köszöntötte az ünnepnaposokat

           Hát nem: csakis az igazat!

Drága Apám!

Beteg az a nemzet!
Aki elfelejt kaszálni, s kapálni
Mástól várja a sült galambot
S szeret gyorsbüfékben sorba állni

Gyere bátran, és kérdezd meg őket...
ki tartja össze a kicsi családot,
ki simítja gondban ülő homlokod...
kérdezd hát, mért szeretjük a nőket?

NŐ – SZIROM Pályázat.

TAVASZ SZERELMESE
Tavasszal kiskertembe jöttél,
majd szívembe is beköltöztél,
hogyan írjam le ezt az érzést,
hiszen te adtad meg a végzést.

Apám merev, kihűlt teste még a halasi patológián, a hűtőkamrában vár a végső búcsúztatásra.
Péntek este van, éppen egy héttel ezelőtt távozott az élők sorából.

                                         Búcsú a kovácstól

Megrepedt az üllő, elrozsdált a vas,
nem sújt le többé a helység kalapácsa -
befogadta testét, ki szülte: Halas,
tölgyfa koporsója magába zárta.

/Sepsziszentgyörgy,-Református-Székely Mikó
Kollégium újra államosítása ellen/

Néhai Édesapám Csorba Imre 1932. november 4-én született Kiskunhalason.

Szavad és tetted mennyei manna,
vénen megyek Hozzád, vízpartra,
mielőtt a föld is eltakarna
engem, öleljen hálámnak karja,
legyen a hajad szőke vagy barna,
Tőled meleg lelkem szalma-alma,
a sors hozzám sokszor volt goromba,
kezedben az életadó alma,
az időknek karma, mit bölcs karma
döntött rólam feléd sodorva,

tó 
tükrén
fodrozó
a víz tükör,
szellő lengedez.
eszembe jut egy
régi mondás,
ne bántsad
a jót,
ott
ahol
tenéked
tálalnak fel
drága étkeket.
tán elfeledted,
szeretet hogy
éhezett,
sokat
rád.
írta-varga-Barcs-2019.02.20.

Amikor Rád nézek félve titokban,
a megszokott nyugalmam rögtön elhagy,
felgyorsul pulzusom, a szívem dobban,
mert Te nekem a legszebb teremtmény vagy.
Könnyedén lépkedsz tavaszi pázsiton,
felizzik Tőled bús, szerelmes lelkem,
csak a bőrödről, ajkadról álmodom,
nélküled eddig nyugalmam nem leltem.
A bú, a szenvedés nyomban elenyész,

Szűrt-fényű szobában gomolygó pipafüst:
Árendás öregúr magányát tagadja,
Amikor hangszerén (jaj, akár ócska üst)
Egy árva nótával életét siratja.

Reszkető combjára egy macska telepszik;
Ennyi melegség jár e nagy hideg télben.
És ahogy két lába lassacskán melegszik,
Egy nóta ébredez megfagyott szívében.

Kedves Zsuzsikánk! Isten éltessen névnapodon.Jó egészséget, örömet kívánok: Anna.

           Megjelent az Új Köröstáj Magazinban 1990. július 7.

Fordítom a kertem
parlagról termőre –
nagy regény, vadregény:
történelemmel egyidős remény
muskétázza a szívem –
nekem is jutott egy bekezdés.