Megnyugodnék,
de most már késő:
szívem fejti
egy rozsdás véső,
vérmadarak –
hulló forgácsok,
apám fogja
a kalapácsot…

2018. 10. 13. Cs.T.

Nézz szét a réten...millió virág...

Mindenki talpig
kék-feketében,
menyasszony gyászol,
két szeme ében,
menyasszony táncol,
szénpor a könnye,
kilesni végzet,
vér hull a ködbe.
Olaj a tűzön,
én beleégek,
özvegyek ők mind:
szép feleségek…

Gagyi
           vagy világ: ócska, vak hóbort.
Agyi

Várunk ERŐSS hittel, KISS szerencsére:
talán visszaadja még Őket a Hegy.
Ismerősként  a hátán araszoltak
az égre – bennük alázat, benne kegy…

Bátran dicsérd azt,
ki érdemet szolgáltat
e nemes szóra.

Barcs 2018. szeptember 9.

Hajnali ködben álmosan kel fel a nap
Tüzes fénye elűzi a homályt
Fényesen fürdik a tó tükrében
De nem látom arcod a tó túlsó oldalán

Hiába kereslek, hiába várlak
Minden oly reménytelen
Szívem fájdalma nem múlik
Ó én édes testvérem

A harmattal mosakodom reggel,
megtörölközöm a felhőkkel.
A kávéfőzőm rekedten hörög,
a mánia, rossz szokás már örök.

A fehér lisztet lehet keverni vagy helyettesíteni teljes kiőrlésűvel, melynek köztudottan nagyobb a rosttartalma és ezáltal könnyebben emészthető is.

Ó én édes hazám hányszor vívtad harcodat
Hányszor hoztak fiaik érted áldozatokat?
Hányszor támadt ellened vad ellenség?
Áldoztad hiába hősök szent életét.

Gyászol a lélek, gyászol a magyar
Nemzeti zászlónk félárbocot takar
Lengeti őt a vad nyugati szél
A hősökről síró fájdalom beszél

Az élet keserű inkább, mint édes,
az ember csak egyszer lesz hatvan éves –
alapból kíváncsi, a jóra éhes,
bűne eredendő, szűz álma ékes.
Elméje csorbul – mi hajdan éles…

2018.10.05.  Csorba Tibor

Mikor a pénz őrülete
Járja vad táncát
Mikor nem érdekel
Ki sír és miért
Elszabadul a gyűlölet pokla
A szegény hullik halomra

Hajdan élt juhász kipreparált idegei
földbe hajtott karókon hosszan kifeszítve -
bennük zsong még a minapi férfifeszültség -
körbekerítnek tenyérnyi rétdarabot:
a mennyiség bélpoklos istene kitiltott
édesebb tejre boldogító kis tilinkót

Vörösiszap, pernyegát –
Sarkon fordult, fejre állt.
Kifröccsent a bolond ár –
Belefulladt Kolontár.

Itt az ősz, kopogtató gesztenyével
Hideg széllel és esővel
Hajléktalan mondd hova bújjon?
Hol lesz neki meleg otthon?

Kis házát, s lakását elárverezték
Őt utcára kegyetlenül kitették!
Hova menjen, ki lesz ki befogadja?
Életét semmibe véve, meggyalázva

Egyszer majd elmegyek innen,
s meglátod, úgy is jó lesz -

Az ihlet perceiben
Száll feléd az üzenet
Lelked kitárod felé
Elringat a képzelet
Szavak, gondolatok
Ritmusa száll feléd
Gondolaton átviszed
Egy közös húr ütemét