Ropánt gyalu ajándéka, göndör szíjács hull alá,
cinkelt csapban fűrész harap, égő fa váll hamuvá,
fenyőgyanta illat lengi, kicsi műhely melegét,
megmunkált csapfészek, befogadja csapolt szerelmét.

Gyalupadban munkadarab, szorításba ha kerül,
asztalosnak egy álma, így két kezével teljesül,
lehet szék asztal, de akárcsak ajtó ablak készül,
ahol míves fakapuktól, még az utca is szépül.

Fáradt kezével tollat ragad, kapja is az áldást,
de ő büszkén tűri, az ártó mindenfajta bántást,
úgy gondolja ő is olyan, mint kavics a folyóban,
innen-onnan ezt-azt kapja, mint elmecsiszolóban.

Nem kell neki aranytrónus, jó a kényelmes nyugágy,
mint bővizű vadfolyónak, az iszapos kavicságy,
fenyőerdők törzse körül, tűlevelek bársonyán,
gyanta illat tovább kísér, a valóság hintóján.

-írta-Varga István-Barcs-2020.03.12.