Adventi koszorún várakozás,
vasárnaponként gyertyagyújtás,
négy vasárnap karácsonyig,
a négy gyertya nem ég csonkig.

Táncot járnak gyertyalángok,
ahogy suhannak angyalpárok,
kerekre nyílt gyermekszemek,
benne tükröződnek a remények.

Télapóka szépen kérlek
Ebben az évben is lepjél meg
Hozzál nekem sok-sok szeretetet
Tudod ennek örülnek a gyerekek

Alázat, mi bennem bujkál,
kitör belőlem a gyertyalángnál,
adventi koszorúnak üzenete
mind a négy gyertyának örök fénye.

Már az ablaküveg jégvirágos,
de befogadó szívem nem magányos,
vibráló lángocskák sok-sok ezre,
a közeledő ünnepeknek dicső üzenete.

/Trianon 100. éve/

Vétkesek kezük mossák
Szét szaggattak Magyarország!
Nem tudták hol az Ipoly folyó
Gondolták az is hajózható

Édes hazám Magyarország
Hányan fenték rád már fogát
Miért hullott drága vére
Hőseidnek a harctérre

            A gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulójára

Jártam az utamat
Szerte az országban
Tanyavilág rám köszönt
Szép nagy rónaságban

Hápogtak a kacsák,a kakas kukorékolt
A tyúk a tojásokon kotlott
Füstölt a kémény,kemencébe tűzet raktak
Kutyák mindig megugattak

Érzem, valahol még megvan a humorom –
tán dolgozik bennem egy nyápic tumoron,
vagy gubbaszt magában a tobozmirigyen,
hogy ne lássa pőrén sok gonosz irigyem:
igazi óvóhely – rejtős amigdala –,
mint cikázó mókust ejtőz mandulafa,
s ha elunja magát, megül a hippokampusz

Készül a Télapó
Vizsgálgatja zsákját
Az angyalok jó erősre varrták?
Sok ajándékot gyorsan rakják

Gondosan elkészül
Megnézi a szánját
Szarvasok is az indulást
Türelmetlenül  várják

Ők is szeretnének
Nagy útra kelni
Minden jó gyerekhez
Idejében megérkezni

Szeressetek még egy kicsit,
csak hogy megmaradjak,
segítsetek el a hídig:
valahogy áthaladjak!

Töredezni kezd az értelem:
nem érti egymást a két felem –
magába zárul a végtelen…

       2018.11.29. Cs.T.

Feleségem ma ötvennyolc –
lassan telik a könyvespolc.
Mindegyik év újabb kötet:
rendre-sorra múltat követ.

„Emeld fel a követ, megtalálsz,
Vágd ketté a fát, ott leszek. „   Holt- tengeri tekercsek

Szalonnás-tojásos reggeli kenyérhajó

Hozzávalók:  1 bagett,  5 nagyobb tojás,  1/3 csésze tejszín vagy tej, 10 dkg bacon kockákra vágva és megpirítva,  10 dkg reszelt sajt,  2 újhagyma, vékonyra szeletelve

Itt leltem már honomra a tavak mentén,
most elérkezett a telünknek ideje,
nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
a reménnyel együtt itt lesz eltemetve.

Mert ideje van fagynak, hóesésének,
jégkását kever a mólóköz, az öböl.
A napfelkelték is egyre inkább késnek,
a reggel az éjtől fagyhalált örököl.

   Szikrákat szórt a hideg téli este. A fagyos északi szél úgy vágott az ember arcába, mintha frissen fent borotvával szabdalták volna azt. Talán a Jóisten azért rendelte e földre ezt az ítéletidőt, hogy senki emberfia ne mozduljon ki meleg fészkéből, hiszen Karácsony este volt. De mégsem volt élettelen a hófödte rónaság.

Szent Erzsébet, magyarok szentje
Kenyerét a köténye alá rejtette
Szegény éhezőket így etette
Galamb képében szállt el kenyere

Megdermed a lélek, kőkemény a hant,
Az égbolt mégis ünnepektől csillog,
Suhanó angyalok suttognak titkot,
Bennem is felpendül egy lehangolt lant.

Ott, fenn pompa, fény, de sötétség alant,
Kifakult erdők, ligetek nádasok,
Magam mögött, mint egy árnyék ballagok,
Csak Teremtő talán, ki reám pillant.