Milyen emberek(?!) vannak...

   A napokban felmentem a facebookra. Mindjárt az első pillantás a feltett kérdés: Mi jár a fejedben Zsuzsanna...
Éjszaka a híreket hallgatva dühöngtem magamban, hogy van országos szinten 1500 vírusos beteg, de 36000 ágyat fel kell szabadítani azonnali hatállyal, és hazaküldeni sok-sok valóban súlyos beteget. Összekapcsolva e híreket a legutóbbi kemos kezelésemen tapasztaltakkal, írtam egy szösszenetet.
   Becstelen ember lennék, ha azt a kórházat bántanám, vagy annak a dolgozóit, akik a helyzetről nem tehettek.  Posztomban ezért nem írtam ki a kórház nevét. És nem tehettek a nővérkék sem, akiket aznap túlterheltek, mert a napi munkájuk mellett nehéz berendezéseket pakolásztak. Iszonyúan sajnáltam őket, miközben bőgtem a magam fájdalmai miatt. Több helyen kellett egyszerre helyt állniuk, és a gyógyító munka mellett a nehéz fizikai munkát is nekik kellett elvégezni, kapkodva. Szabadkoztak, sajnálták a helyzetet és minket, ahogy mi is Őket. Az itteni kórházzal és annak dolgozóval ellentétben abban a kórházban nagyon kedvesek, törődők a dolgozók: orvosok, ápolók, sőt! Csak elismeréssel tudok nyilatkozni Róluk. 
   Ti ismertek, tudjátok, hogy vétlenül nem szokásom bántani senkit.

A poszt ez volt:

Ültem a kórház egyik kórtermében, az egyik ágy szélén. Csak a szélén! Lefeküdni nem lehetett, mert a kiürítés miatt az ágyneműket is el kellett tenni. Közben csöpögött a kifeszített karomba 7, azaz hét órán keresztül a kemoterápiás méreg. Többszörös súlyos hasi műtét után már az első fél órában görcsöt kapott a hasam a görnyedéstől. Felállni nem lehet, mert az infúziónak csöpögni kell. A hátam elgémberedett úgy, hogy ordítani tudtam volna a fájdalomtól. A másik szobában a székeken ültek a szintén daganatos betegek, hogy lefolyjon a kemo. Nekem nem jutott már szék, csak egy ágy széle. HÉT órahosszán keresztül... Közben a nővérkék pakolászták az ágyakat, székeket, infúziós állványokat, stb... a betegekre szinte egy perc sem jutott. Nem azért, mert nem törődtek velük! Nem tudtak törődni! Elolvastam a tájékoztatót, amiben le van írva, hogy a kemoterápia alatt ott kell lenniük a betegekkel, figyelni kell rájuk...ha bármi gond lenne. Öt üveg kemo. Én már az elsőnél rosszul voltam, a másodiknál már sírógörcsöt kaptam... Köszönöm orbán, hogy így törődsz a saját HAZÁD állampolgáraival. Igaz, magatoknak külön kórházat tartottok fent, mert ti Isten különleges teremtményei vagytok. Legalábbis szerintetek! Szerintem meg MI, igaz MAGYAR EMBEREK vagyunk azok, és hidd el, Isten büntetése senkit nem kerül el! SENKIT!

   Hogy egy ágy szélére ültettek?  Itt is szabadkoztak rettenetesen, de NEM VOLT MÁR SZÉK, FOTEL, mert sajnos tele volt valamennyi a kemot kapó betegtársaimmal, a többit pedig kiürítették addigra.  
    Közel egy órán keresztül próbálták (többen is) a branült  az érbe bevezetni, de nem sikerül, mert nincs vénám. Ezerszer kértek bocsánatot a szúrkálásért, pedig ők erről sem tehetnek. Végül oda helyezték be, ahonnan a vért vették még akkor reggel - a könyökhajlati vénába, - ahová egyébként nem lehet. De más megoldás nem volt!  Az ágy szélén görnyedve ültem, hamar megfájdult a hátam, majd görcsöt kapott a hasam a balesetemnél - annak idején - súlyosan sérült a hashal, el kellett távolítani a hashártya  és egyéb belső szerv nagy részét), Emiatt pokol volt így ülnöm. A kezem- mivel nem volt hova kitámasztani, egész nap lógott, miközben folyt bele a kemo.
   Ha nem láttam volna, milyen helyzet volt akkor ott a kórházban, nyilván szóltam volna, nyilván nem hagyom annyiban a dolgot. De ott nem volt kit bántanom, nem volt olyan személy, aki ezért felelős lett volna! Ha Kásler miniszter ott lett volna, neki a képébe vágtam volna, milyen helyzetet teremtettek! Mert ezt lehetett volna emberségesebb módon is megoldani!
   Egyszóval pár napja, amikor már túl voltam a kemo hányingeres, rosszúllétes időszakának nagy részén, a "Mi jár a fejedben Zsuzsanna" - facebookos oldalamon megírtam pár mondatban, milyen sz.r volt az a napom az idióta, átgondolatlan rendelkezések miatt. Nem, nem a koronavírus ellen írom ezt! Tisztában vagyok azzal, hogy védekezni kell minden lehetséges módon, és azzal is, hogy fel kell készülni a védekezésre, a betegek ellátására, de nem a többi beteg rovására a megfontolatlan megoldásokkal. Már csak azért is, mert ennek következményeként sokan, nagyon sokan fognak meghalni, akik még élhetnének valamennyit... bármennyit. Hónapokat, vagy éveket. Mindenkinek kedves a hozzátartozója!
    Sose gondoltam volna, hogy ekkora felfordulást okoz az aprócska posztom. Több ezer kedves, jószándékú, együttérző ember kommentelte a cikket, de sajnos akadtak gonosz, rosszindulatú, embertelen emberek is, akik hazugsággal vádoltak, ádáz gyűlölettel teli szavakkal, mocskolódva, pedig nem is ismernek. Különösen egy  HUSZÁKNÉ FARKAS JULIANNA nevű nőnek nevezett lény volt, aki elvakult fidesz-fanként mocskolódott, kimerítve ezzel a becsületsértés és rágalmazás vétségét.  Csatlakozott hozzá még két vagy három szennyes ember. (Mondjuk több ezerből ez elenyésző, így csak röhögni lehet rajtuk...)
Minő véletlen:  kiderült, valamennyi FIDESZES!  Érdekes, nem?!

    Holnap után megint kemo, aztán egy hét szörnyű nap és éjszaka. De az jó, hogy itt vagytok TI, és az a sok-sok jó ember, akik a facebookon tették közzé jókívánságaikat! 

Puszi Nektek!