Régi Magyarország csodálatos várak
Megirigyelte a nyugat hazánkat
Rendeletet adott várak bontására
Ahol ellenség nem döntötte romba
Rombolják le, hogy magyart ne vigyázza

Évszázadok igyekezete, kőről, kőre emelte
Felépültek  egyes várak
Múlt mementói e szép hazánknak
Égre kiáltja, él még a nemzet
Magas várat épít, a múltra emlékeztet

1965 március elején ezt írta Édesanyám:

Nap ontja melegét
Száraz a föld,a rét
Felhő nincs az égen
Szomjazik minden
Virág nem nyílik a réten

szép szemed szíved tükre
s ahogy reám tekintesz
szikrát szór szerelmünkre
s heves lánggal körülvesz

Az éj is átfordul a fénybe
ha itt az Idő,
angyalillatú szélbe fonódik az ébredés.

/Pozsonyi csata emlékére/

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért

Mert miénk volt évezredek óta, e haza
Az Isten Szűzanya országát nekünk adta!
A földet, folyót, völgyet,
Hegygerincet, Kárpátokat, csodás kincset

Hiányzol...

Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió,millió kérész násztáncát járta

Nyár jön nyár után, nap követ napot
Meze István

Napos vagy esős nyarad tovább áll mind,
Fonnyadt rózsakertet, hagy nekem hátra,
A szél szemembe lágy virágpollent hint,
Ne figyeljek oda az elmúlásra.
Egyre népesebb a földalatti világ,
Ahol nincs fény nincs szín, nincs hang és nincs virág.

Csendhez érnek a szavak,

Galambot röptetek, engedem, hadd szálljon,
hirdesse ahol jár: vagyok a világon.
Vigye el a szívem üzenetét messze:
helye van a szépnek és a jónak benne.
Minden megélt évem egy-egy szelíd galamb,
elengedni őket szomorú szép kaland…

Ágak-bogak...

A tegnap más volt.
s az Ég, furcsa jel.

Eljött a június nagy melegével
Csipog a fészekalj élénk csicsergéssel
Szorgos rigószülő ételt serényen hordja
Legyen a kis rigóknak, nőjenek nagyra

Csodálkozva látom kicsi már a fészek
Kis rigók hirtelen megnőttek
Szorgos rigópár egymást váltogatja
Nőjön nagyra fütyürésző fiókája

Nem akartam, hogy így láss
Nem akartad, hogy úgy lássalak
Az emlékünk közös, más nem tudja
Megmarad örökké, miénk volt mindez.

Létezésed életet adott
Távolságod fogva tart
Megyünk tovább az utunkon
Dióbél királyfi fülemben cseng még.

Nagy fák erdejében Calaverasban. Az alagútfa kevéssel látogatásunk előtt ketté tört. A fa átmérője 319 centiméter. A törzsben alagút vezetett át. Most megpihenni lehet előtte.

Eljött a nyár, zimankós felhőkkel
Hol ragyogó nappal, késve kelővel
Aratásra kész a gabona tábla
Legyen bő termés Istenünk vigyázta

Búza tábla ring, érett kalásszal
Itt az ideje készüljünk az aratásra
Péter, Pál napja hív munkára
Aratásra érett a búza kalásza