Vers vagy nekem
Versbe szőtt elmém,kezem
Rímekbe lüktető szeretetem
Versből dalok, dallamok
Dúdolom, ha boldog vagyok
Versben szavak, ritmusok
Szívdobbanásnyi szinuszok

.ott ültünk egymás mellett, -kizárva a külvilágot- olyan közel, hogy egy kis mozdulat és megtörténik.
Néztem az arcát, homlokába hulló tincseit...
Az örökkévalóságig tudnám nézni, annyira szép, igen. Telhetetlen vagyok, mert ő azzá tesz.

Hűvös mecsekerdei reggeleken
Pompás madárcsicsergésekre ébredtem
Az első busszal a közeli kis házba mentem
Gondjaim szunnyasztva lepihengettem.

A meredek domboldal szélén
A napfelkeltét követően
Korán vénülő lelkemmel útnak eredtem
Meglepően színes és szerelmes élményekre leltem.

Egy kis előzetes

Ez a festmény - oly felkavaró
régi emlékeket vissza hozó,
a múlt füzetébe porosodó
évtizedes-már feledett színes fotó.

/Nemzeti összefogás napja/

Turul madár, ha hazatérne
Bizony nagyon meglepődne
Megint szétzilált fészekre lelne
Trianon átka azt széttépte

Széttépte. szétzilálta
Nem is lel igaz otthonára
Hol szabadon szárnyalhatott
Hegyek, völgyek otthont adott

Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra
Mikor szívedben él még a hazaszeretet
Mikor a nemzet még él
Akkor se feledd Trianont!

Ne feledd Trianont!
Ha már más elfeledte
Mikor a harangnak nem szól a lelke
Mikor a szónokok idegen szót szólnak
Mikor bőségében vagy a jónak
S a vasököl megolvad

Szeretnélek, ha engednéd,
reggel karodban ébrednék,
átölelnélek, éreznéd,
ha engednéd, csak engednéd.

Egy senki gondolatai június 3-án

Előrevetítem: polgári és nemzeti érzelmű vagyok, ezért szólok a Nemzeti Összetartozás Napján a bennünket sorvasztó belső Trianonról.

Súlyos a gondolat, könnyű a rím,
üljetek le mellém barátaim.

Levendula, rozmaring,
asszonycsípőn szoknya ring,
szívem fölött rongy az ing.

Átlépte a négyszázat,
ilyenkor a nép lázad:
taxisblokád, hídzárlat –
robbantsunk Országházat!

Mi "demagógok," "hazaárulók", "irigy" gazemberek tényeket közlünk! Nem csak önmagunkkal törődünk, a saját jólétünkkel, hanem az is érdekel, hogy másokkal mi történik, mások hogyan élnek. Mi irigy gazemberek úgy gondolkodunk, hogy a stadionok, meg saját szórakozásra épített kisvasutak helyett a szegényekre, a kórházakra kellene költeni a pénz.

Elbúcsúzott a tavasz
Melegét odaadta a nyárnak
Szépen nyíló virágait
A nevető napsugárnak

Ragyogó napsugár élteti a mezőt
A ringó búzatáblát, a zöldellő erdőt
Vidáman csipog a madárfészek alja
Szorgos madár eteti fiókáit
nőjenek nagyra

Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók, művészek pénzt fogadnak el „a kultúrát is diktatórikusan” vezető Fidesz-kormányzat intézményeitől? Ezen a kérdésen vitatkozik hónapok óta a balliberális holdudvar.

Álmok mezején megáll minden fény 
árnyékok semmiről nem vetülnek,
elindulok majd egy ismeretlen világba
ahol a galambok is némán repülnek.

Köszönettel: Mamynak és Erikának

Ma éjszaka nem tudtam aludni, s mert nem szeretek forgolódni az ágyban, kerestem egy filmet, míg újra nem jön álom a szememre, addig nézni fogom. Végig néztem, s közben arra gondoltam, ismerem a történetet. Rád gondoltam és Erikára.