Az idő kútja feneketlen és mély,
mindenkinek jár egy utolsó esély,
a test megfárad, és a lélek kiég,
az élet vízéből nem lehet elég.
Megvívtuk már a csatánkat, a harcot,
fürödjenek fényben megfáradt arcok,
egy nap, egy hónap, talán pár rövid év,
nyílt tengeren járunk, messze még a rév.
Mindenkinek egy kis öröm még kijár,
van rá elég időd, várhatsz még halál,
hullámok hátán még szelem a habot,
örülök, ha szép verset, dalt hallhatok.
A koromban az ember nem igényes,
nem kell a dísz, pompa, és ami fényes,
csak járnám a mindennapi köröket,
tisztelet, megértés, némi szeretet.
Csitulj fájdalom bánatom feledve,
utam vezessen partokra, terekre,
meglehet, szűkül az életkeretem,
idő, és fény, de azért is szeretem.
A fejem felett sűrűsödő felhő,
várom a hajnalt, hogyha végre eljő,
agyam a vászon, pereg a mozigép,
az életem enyém, a döntés Tiéd.
Az idő kútja feneketlenül mély,
talán akad benne egy kevés remény,
egy utolsó esély jár mindenkinek,
Uram, ha akarod, Te megteheted.
2018. 12. 28