Idő és tér a mindenség,
véget nem érő tekervény.
Múlása, körforgása nagy,
ember benne pár pillanat.

Agyi képzelet úgy látja,
időkapu íves ábra.
Tér táguló és végtelen,
bolygó földünk tárgyi elem.

Ahol föld, víz,levegő, nap,
lényeknek életet ő ad.
Születéskor minden testbe,
lélek időkapun száll be.

Testben él dobogó szívvel,
földi élet telve színnel.
Sokszor feltekint az égre,
vonzza őt az Isten léte.

Távozik testhalál után,
időkapun fények útján,
a végtelen mindenségbe,
Teremtőnknek tenyerébe.

Írta: Bíró Antalné
2020.03.24.