Szoborrá merevedett a látott kép,
tenger szikrázó törött üvegcserép,
szép női test, ott mellvéden hanyatt,
szemeim vágyón őrája tapadt.
Nem is a vágy mi hevítette testét,
séta volt fárasztó, piheni útnak terhét,
nem érzi kőnek kemény merevségét,
csak a Nap által feltöltött melegét.
Beszélnek hozzá a lenti hullámok,
testét érik szellő simogatások,
ide nem hallani városnak zaját,
csókjaimmal hinteném vonzó nyakát.
Színes nyári ruha titkolja testét,
vaj hol tölti nyárnak hűvös estjét,
ahol felejtheti életnek terhét,
meglátná valóságnak igaz értelmét.
Találkoznék vele a tengeri teraszon,
ahol hűtött pezsgő várna az asztalon,
kezembe fognám formás szép női kezét,
álmodozva hallgatnánk a délszaki zenét.
Barcs, 2020.04.19.