Szonett
Fonnyadó bőröd, nekem most is bársony,
Leheveredek zizegő almodra,
Estém a szerelmet Veled álmodja,
Eltakar minket a rőtszínű vászon.
Túlteszünk mi minden gonosz varázson,
Belevágunk egy bús, szélfutta dalba,
Szebb véget az ember mért is akarna,
Mert összebújunk, hogyha jő az alkony.
|
Marcinak hatodik szülinapjára
Különös szám a hatos –
nem színes, nem illatos,
de kunkori alakos
és bizony akaratos:
|
Visszavágyom néha régi iskolámba,
Ócska padjainak nyikorgó sorába.
Visszajár még hozzám mind e boldog óra…
Nem vagyok több, csak iskolám adósa…
|
szo 09/29/18
Dáma Lovag Erdő...
S mondd mit érdemel,
Ki nemzetét tagadja?
Ki csak a javait élvezi, akarja
Ki hazájának ellent mond
Cserbenhagyja, ha tornyosul a gond?
Mond mit érdemel?
Ki pénzért hazát eladó
Ki elfelejti honnan jött
Ki küldte, ki volt benne a megbízó?
S bajban elfelejti felemelni kezét
Hazát tagadó, rossz gombot nyomó ellenség!
|
szo 09/29/18
somogybarcsirimek-.
Ha majd eljössz kedves barátom
látogatni, erre rá is szánod magad,
hozzál Soproni vöröset az a borom,
inni belőle nekem, neked sem szabad.
|
Tallián Tamás Tamásnak, Barátomnak ajánlom e verset
|
A kerek erdő szélén élt és lakott két, vén öreg tölgyfa. Az erdőtől kicsit külön váltak, mivel az ő életük sokkal régebben kezdődött, mint a sokaságé. Számtalan vándor pihent már meg hatalmas ágaik oltalmában a nagy, nyári melegben. Sok mindent megéltek már ők ott ketten, hozzájuk jártak tanácsért még a bölcsek is.
|
Ez az én homlokom,
ne érintse senki:
se jött-ment, se rokon,
se germán, se jenki!
|
sze 09/26/18
Dáma Lovag Erdő...
Érik a csipkebogyó
Lehullott virága
Piros színeivel ragyog a határba
Éhes madár raj csap le reája
Csipkebogyó érjél sokáig
Őszi szél kísérj el a sírig
Fújd el, zengd el nagy bánatom
Szívem szomorú, nem vigasztalódom
Érik a csipkebogyó
Zuhog a hideg őszi eső reája
Vad nyugati szél tépi a levelét
Szomorúan beborul az ég
|
A két Bolyai útja távoli múltban metszi egymást,
Eukleidész ebben a speciális metszéspontban áll.
Einstein blöffölt: mihez képest elmélkedett relatíve?
Heisenberg óta határozatlan a kritikus tömeg,
tehát a centrifugában hiába dúsul az urán –
|
Nagyapám fényképe került kezembe,
bátran, felheccelve indult csatába,
Ferenc Jóskának nyalka katonája,
a virtus sodorta és nem az eszme.
Az Isonzóból életét mentette,
|
Egyik nap délutánján a falu kakasai összejöttek a réten, hogy eldöntsék, ki tud nagyobbat kukorékolni. Aki megnyeri a versenyt, az lesz a bajnok, és minden kakas és tyúk a kedvébe fog járni. Összes kívánságát teljesítik, és az alattvalóik, kötelesek lesznek naponta egy jól megtermett gilisztát felszolgálni uruknak.
|
Világos kezd és hetven
lépésben mattot ad –
Trianonig menetel
huszárosan Arad.
|
Ó, velem ne törődjetek,
belőlem tizenkettő: tucat.
|
Fügebokrom levelein
elmélázok néha –
hogy nézett ki kosztümében
szombat este Éva?
|
|
Régi jelképek, mik tündököltek,
hatalmat védtek és vétlent öltek,
zászlón hímzetten csatába hívtak,
koronán ülve aranyat híztak –
lassan ledőltek, egymásra hulltak,
s csak árnyékolják itt-ott a múltat.
Ám mindig jön új és folyton ócskább,
|
Mint kis bogár a borostyában...
|
Perzselőn lángol a szívem tája –
egy eszelős gyújtogató járja,
|
cs 09/20/18
Dáma Lovag Erdő...
Gyűjtögetem emlékeim a nyárról
A szépen nyíló pipacs virágról
Édesanyám emléke dobban a szívembe
Ó a vadvirágot nagyon szerette
Virágot nyári nap melege éltet
Selymes napsugár ölel át a réten
Millió virág, tarka rét
Piros pipacs küldi felém üzenetét
|