Mikor az utamat járom,
Egyedül kell már sétálnom.
Sír az egyik szemem mélyen,
Fentről nézi az én férjem.

Hiába botom a támasz,
Jobban kell kímélni lábam.
Hegyre túrázni nem tudok,
Csak a völgyben boldogulok.

Csodálom a természetet,
Közben nagyokat lélegzek.
Látom a gyönyörű tájat,
Örülök a vadvirágnak.

Illatukkal ha köszönnek,
Szorgos méhecskék zümmögnek.
Bakancsomat le kell vetni,
A lábamat pihentetni.

Teszek bele vadvirágot,
Örül neki Edit lányom.
Másik szemem azért nevet,
Családomban van szeretet.

Írta: Bíró Antalné.
2019-08.14.