/elbeszélő költemény/

Egyszer régen, tervező korom idejében
Nagykunság tanyavidékét jártam
Mikor még nem volt villany,se netem
Telefonhálózatot  terveztem.

Mikor tengerként ringott a búza tábla
Nap ragyogott a napraforgó tányérjára
Mikor virágzott a tanyasi élet
Paraszti munkában volt becsület

Az emberekben volt összefogás
Segítette a munkában  egyik a másikat
Tanyasi iskolákban is szállt a boldog ének
Történetem emlékezve osztom meg

Felmértük a tanyák távolságát sorban
Egyik tanyánál nem volt dolgunk,
de előtte vitt el utunk.
S nagy gyermek sírást, kiabálást hallunk!

„ –Segítség!”- no ennek fele sem tréfa!
Nyikorgott a kapu félfa
A tanya udvar közepén állt egy szederfa
A szederfán több kis fiú sírva, kiabálva

„- Veszett róka!”, s komondor kutyák,
járták körbe a nagy szederfát
Gyerekek nekünk segítségért kiáltottak
-„Mentsük meg őket és kis húgukat!”

A veszett rókát elkergettük
Gyerekeket a fáról leszedtük
Konyhába kis lány sírt a járókában
Étlen, szomjan, senki nem nézett rája.

Nyár volt, sütött a nap perzselőn
Szülők dolgoztak a mezőn
Dandárja volt a munkának
Gyerekeknek is feladatok kijártak

Gyerekeknek enni adtam
Kis lányt a járókában elringattam
Vigyáztak most már rá testvérei
A lengő ajtót is bezárták, nem nyitották ki

Dolgunk végeztével  mentünk tovább
Értesítettem a közelben lakó vadászt
Veszett róka, ami a háznál járt
Lője ki, míg nem tesz nagyobb kárt!

           %    Veszett róka .-folytatás következik.-

Mosonmagyaróvár.2019.08.07.