Hosszú volt az éjszaka,
harcoltam az árnyékkal,
menekültem riadtan,
küzdöttem az álmokkal.

Lemaradtam vonatról,
vándor voltam hegyek közt,
leestem a lovamról,
gyarló voltam én, nem bölcs.

Gödör ért a nyakamig,
mellettem egy nagy halom,
lapátoltam hajnalig,
reggel fájt is a karom.

Hajnal fénye ébresztett,
vizes volt a homlokom,
kávém újra éltetett,
itt van már a jobbomon.

Árnyat adó éjszaka,
eltűnik a reggelben,
magam vagyok szótalan,
elhagyott szép csendesen.