Miért is indulnék, és hová mehetnék,
Visszatart, nem enged egy láthatatlan fék,
Itt volt, és van minden „hívem, kapcsolatom”,
Vadkacsát etetek koplalós partokon,
Izmos vadkanokkal komázok, esténként
Csörtetnek, taposnak hozzám széles ösvényt,
E társaságból csak károm van, nincs hasznom,
Feltúrja kertem malacos komaasszony,

Nos... lehet nyalni orbán valagát, de aki ezt teszi, az épp olyan, mint orbán...

/ Valentin napra/
Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal
Paripaként száguldott a nap az égre
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe
Mit, ha tudná, ma Valentin napja
Melegét a szerető szíveknek adta.

A reménykedő szívek egymásra találjanak
Örüljenek e szépen ragyogó napnak
Virágok bimbója kinyíljon végre
Ragyogó arccal nézzenek az égre

Különös illat járta át a pajtát,
hazavitte frissen csépelt szalmáját,
vala bálázás nélkül volt behányva,
vitték szalmazsákba vagy almozásra.

Jó játék volt ott benne hancúrozni,
világ elöl bújva benne aludni,
mikor fiatal lányként rám ugrottál,
zizzent a szalma, az első csókodnál.

Kovács-apám

Tüzeket látok az éjben,
dübögés reng a csönd alatt.
Kovács-apám erős karjában
kalapács talpa villan,
s izzik a múlt a fényes üllőn.

Egy tollpihével csiklandoztad,
álmom csodás reggeliébredését,
majd ajkaddal csókot leheltél,
széthúztad éjszaka sötét függönyét.

Illatozó tested belengte,
kicsinyke szobádnak minden szegletét,
telt kebleid kikandikáltak,
ahogy igazítottad éjköntösét.

Ott fenn a fellegekben,
csak a szél mely dübörög,
fentről lelátni mélybe,
nem hallod levél zörög.

Rétisas körözve les,
zsákmányt oly fürgén kutat,
elbújnak most a cinkék,
meg gyors reptű madarak.

/2OO2.Választások./

A ház, ahol születtem, amely felnevelt,

Kinyújtják még dermedt karjukat a fák,
kopott ruháját zöldre váltja a rét,
fejét ingatja sok kacér hóvirág,
hófehér leplét levetette a tél,
mosolyg a természet, virít a sáfrány... 
köszöntünk Tavasz, végre, hogy eljöttél!

2019. február 12.

Hej, Ti Zászlóvivők!
Magasan tartsátok azt a zászlót!
Lobogjon benned hazafiságod
Figyeljen szavadra, ki tiszteli a szót!

Hej, Te Zászlóvivő!
Ünnepelj, ne dideregjél!
Lesz még meleg, elmúlik a tél
Majd, ha  a nap álmából felkél.

Száz esztendőnek ón-csendje már a testé,
Ám lelke nem pihen: mindig föllobbanó!

A lírát legyűrte a lári-fári...

Ezt a versemet a "Közgyűlésre" írtam, és el akartam mondani. Pécsről jöttem s a lehetetlen közlekedés, s a betegségem siettetet hogy elérjem az egyetlen közvetlen B.p: Pécs járatot, mely 16.40 kor indult a Déliből.  Közöltem is, de elfelejtették Elmondani nem tudtam, s így itt teszem közzé versemet.

Ha lépést váltasz
Adyra emlékezve /575575/

Látod, gyönyörű, fényes az éjszaka,
nézd a csillagok táncát fenn az égen,
végre eljött a szerelem évszaka,
kell, hogy szerelmünket most újra éljem.

Amíg kisgyermek voltál s bánat ért,
sokat sírtál, bömböltél mindenért.
Bebújtál édesanyád ölébe,
biztonságot nyújtó menedékbe.

Egy
hónap,
február
a sok hónap
közül szerelem.
Kimondom e szót,
eszembe jut
egy napunk,
te, én
ott,
hol
padot
hó fedi,
látványnak szép,
ám tévútra lép,
hisz ez egy mese,
de jöjj velem,
Emese,
vágyam
ég.

      Húsz év múlott el már azóta, hogy elhagytam hazámat. Apám halála, elveszítése, megváltoztatta a szemléletemet szülőföldemmel kapcsolatban. Amikor Kölnből egy hétre haza repülhettem, összetört anyát, és bármilyen hihetetlen szinte megkönnyebbült testvért találtam otthon. Testvérem és az egész családja, a kommunizmusban meghajlott. Többé nem kell szégyenkezniük apámért...