Kedves Ilonka, ma van Szent György napja.
Április 24-én a hagyományok úgy tartják,
A jószágokat legelőre először hajtják.
Erről jutott eszembe, egyszer nálatok voltam.
Jánoshidán egy napon ilyet láttam.
Férjed a nagykaput kitárta,
Riska a többieket itt várta.
Mikor ideértek, közéjük ment,
A két férfi egymásnak kalapot emelt.
Nyíltak a kapuk, újak csatlakoztak,
Faluból kiérve már vagy húszan is voltak.
Terelő kutyák mentek az út szélén,
Csordás leghátul az út közepén.
Korbácsát csattogtatta, mely jelzés volt,
Nem csapott rájuk, fájdalmat nem okozott.
Zagyva partján, a szilvás kert mellett,
Addig legeltek, míg bendőjük megtellett.
Hosszú a nap, ittak, lefeküdtek.
Böfögve, kérődzve emésztettek.
Késő délután tértek haza,
Csordás a kürtjét jól megfújta.
Emlékszem úgy elcsodálkoztam,
Mikor Riskánk a többitől leválva,
Megállt a kapu előtt és várta,
Hogy nyíljon a kapu, ment az istállóba.
Te hoztad a zsétárt és megfejted.
Vacsorára ittunk tejet meleget.
Akkor volt fiad Janika még kicsi,
Láttam ő is mennyire szereti.
Ennek van már vagy 60 éve,
Előttem van, mintha most történne.
Biztos többre emlékszel, válaszolj kérlek,
Teljesebbek lesznek az emlékek.
2018.04.021