Itt-ott mindig hunyorog kis fény,
közöttük kószál pár emberi lény,
majd gyűlik és nő az emberi tömeg,
virágokkal színesednek sírkövek.

Rokonok ismerősök sok jó barát,
már nem hallani egynek sem szavát,
mozgó lényük csillagokba költözött,
emlékük lángocskákat öltött.

Ilyen tájt letértek a Földre,
millió csillag ragyog a sírkertbe,
ha volt bűnük megbocsátást nyertek,
emlékezés buggyant ki könnycseppet.

-írta-Varga István-Barcs-2019.10.27.