Alkonyodik, csend van és nyugalom,
Itt ülök most veled a tóparton.
Az égboltot az alkony pírja festi,
Bíborszíne a tavat ékesíti.

Olyan a szín és fény csillogása,
Mintha gyöngykagyló lenne kinyitva.
Az idő most megáll, tovább nem halad.
Szívünk érzelme nemcsak egy pillanat .

Olyan szép vagy kislány, átölellek,
Emlék lesz ez örökre kettőnknek.
Selymes barna hajad arcom érinti,
A szívünket lelkünket is hevíti.

Kagyló csukódik,titkunkat zárja,
Égboltot ezernyi csillag járja,
S a hold sarlója alighogy felkerül.
Túlparton esti harang szépen csendül.

2018.06.25.