Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Fakadó forrás

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Áll még a ház, susognak ősfái a parknak,
ahonnan indult két gyermek, s maradt magyarnak,
áll még a ház, zárt udvarából hol a virág,
már két idősödő férfit körbefog álomvilág,
áll még a ház, kezeik között az érzésvilág.

Alkotásaik kitárt ablakai környezetüknek,
ám munkájuktól sokszor megrészegülnek,
testvérek ők,ó a világnak ellenszegültek,
műkedvelők ? ecset, toll, eszük fegyverüknek,
maradandó alkotás  a cél kettejüknek.

Park túloldalán a volt szegényház mellett,
lett otthonuk mit Dani kutya körülhízelgett,
fenyőfa csúcsán, gólyafészek díszelgett,
visszatérő emlék mely mindig fölsejlett,
nagy udvarán hol hét év gyorsan eltellett.

Áll még a ház ott a régi iskola mellett,
régi emlékeket harang a szavába temetett,
piactérnek emléke, virágok fák alá költözött,
mellette a templom az iskola átöltözött,
idővel így lett emlék mely ide kötözött.
 
Leülök parki padra, most hallom a zeneszót,
messziről jött nagyon messzi, de emlék ez fenemód,
így emlékekbe gabalyodva, feltűnik a régi grund,
szállt a labda, épült sátor de betemette a múlt,
hol a zöldséges bódé, vagy a régi ártézi kút. 

Nézegettem ezt a képet, feltűntek az emlékek,
évek múlásával bontakoztak a tehetségek,
mint fakadó rózsabimbó, kinyílt sok alkotás,
beszéd helyett kezeinkkel adatott a vallomás,
így adtunk mi maradandót, s nem volt panaszkodás.

Áll még a ház kapujával ott a parkkal szembe,
sokszor megénekeltem a verses könyvembe,
sétám sokszor arra vezet, majd ülök le a padra,
néha bizony vágyok már különc nyugalomra,
végén Öcsém így jutottam el erre a kalandra.

-írta-Varga István-Barcs-2019.11.11.

Rovatok: 
Vers