Fák olyan magasra nyúlnak,
Hogy a fényhez eljussanak.
Ágaik a fényt keresve,
Mint a kígyó tekerednek..
 
Egymáson is általbújva,
Egyre magasabbra jutnak.
A tisztás feletti égbolt,
Ködpárával beárnyékolt.
 
Titokzatosak a fények,
Mintha áldásként jönnének.
E mesés erdő közepén,
Gyönyörű tisztásnak szélén.
 
Jön egy ember, oly öreg már,
Kutyája kíséri, megáll.
Nem ismeri mi a magány,
Kutya véd, őriz egyaránt.
 
Erénye hűség és jó barát,
Szeme tükrözi jóságát.
Bizalom és hőn szeretet,
Teszi széppé életüket.
 
Írta:Bíró Antalné
2018.03.09.