Mint a Duna, mikor tavasszal megárad
Tör, zúz elpusztít, nem ismer gátat!
Oly iszonyú erővel tört ránk népáradat!
Nem kér, követel, támad, fenyeget!
Ó én édes Hazám hogy bírod ezeket?
Ismét neked kell a hitet megvédeni!
Neked kell a támadásban igazságot tenni
Téged gyaláznak tengeren innen és túl!
Ellened igaztalan szavak áradata dúl!
Istenem segíts e szenvedő nemzeten!
Miért a magyart bünteted ismét?
Legyen benned írántunk kegyelem!
Szép hazánk földjén a tömeg dühödten vonul
Hitetlen emberek követelnek vadul!
Miért kell nekünk mindig védőbástyaként állni?
Miért kell hazánknak, oly sokat szenvedni?
Miért mi vesztettünk, oly sokat a csatákban?
Miért vagyunk mi mindig leigázva?
Most te vagy a tét Istenünk és Hazám!
Oly sokat vesztettünk, már évszázadok során!
Oly sok nemes, ifjú vér veszett a csatában!
Darabolták nemzetünk, más bűnének ez lett az ára!
Mint a Duna, mikor tavasszal megárad
Tör zúz,pusztít, amerre vonul, nem ismer gátat!
Oly áradat zúdul édes hazánkra
Istenem téged tagadva, minket gyalázva!
Miért-e sokadalom, miért-e veszedelem?
Istenem segíts végre e szegény nemzeten!
„Szeresd felebarátod”tanítja az ige
De ebben az áradatban elvész az ember szeretete!
Békéért könyörgök, szívetekbe nyugalmat
Szét darabolt nemzetem így összetarthat
Ne zúdíts ránk ismét tenger veszedelmet
Mert ily kínokkal nem bír már a nemzet!
S jön a tél, kegyetlen erővel támad!
Ki védi meg a szenvedéstől a szegényt, s hazámat?
Istenem csak benned és egymásban bízhatunk!
Mert önként, csata nélkül is, együtt elbukunk!
2015.09.27.Mosonmagyaróvár.
