Egy csendes estén, alszik a kisváros,
éjszakai sétám oly méltóságos,
egy-két denevér halkan ha elsuhan,
szúnyog nem kímél, pimaszul belém mar.

Kevergő gondolatok zakatolnak,
augusztus, de már levelek hullnak,
gesztenye még nem pattog zöld burkából,
újhold kukucskálgat fáknak lombjából.

Bennem a szavak mondatokká állnak,
nem voltam híján képzelethiánynak,
belső inditatás írásra késztet,
így csak én, Isten előtt hajtok térdet.

Néha rám súlyt az életnek ostora,
hamis akkordokat ver szív ritmusa,
háromnegyed század gázolt keresztül,
ébredést mindig, köszönöm Istentől.

-írta-Varga István-Barcs-2020.08.27.