Ígértem Jucikának, hogy október 23-ára felteszem ezt a verset. 1956-ban két éves voltam. Sokat hallottam ezen történésekről, foglalkoztattak is a történtek. Mindig is éreztem, amit olyan sokan leírtak már: Égbe kiáltó gazság történt! Akit barátnak gondoltunk, megalkudott, elárult bennünket! A beígért segítség, hazugság, ámítás (Igaza van Tibornak. Csak uszítás) volt! A Széna téren, kezében a nemzeti zászlóval, amiből ki lett tépve az önkényuralmi jelkép, meghalt egy 16 éves fiú. A Pesti srác, a MAGYAR szabadságot jelképezte.
Én így látom, ha tévedtem, bocsássátok meg.

Hány bezárt ajtón át jutottam
el idáig, és kísértek sziszegő szavak,
színváltók léptek a hátamra sorban,
és csak gyűlt sejtjeimben a harag-salak.

...szeretettel...

A remény delejezi e késői percemet,
őszöm a jövendő tavasszal hiteget,
ez a félárnyék nem lehet végzetem,
a múlt burka olvad lassan a szívemen.

...küszöbödön hagyom...

Minden ugyanaz és mégis más,
tajték torlódik hullámok hátán,
bennem is érik a lassú változás,
csak várom a holnapokat kábán.

Ahogy hosszabbodnak a sövények, utak,
úgy hatalmasodik el bennünk az bűntudat,

...anyós sirámok...

Ne félj te kis árva lélek
Nem éltél hiába,
Céllal születtünk

Fehér cipők hagyta nagy
és apró nyomok a sárga fövenyen,
amit csoszogó léptünk hagy,

= Hazaszeretet

Reméled még mindig, s izgatottan várod
Édes titok ködből eléd lépő párod
Kitárt karjaiddal magadhoz ölelve
Finom selymességgel hozzád simul keble

Mikor nappalba úszik át éjszakád,
és a föld burkában egyet fordul,

őszöket rajzol az ég
hegyek között szél szalad
az Isten a tájra néz
kertekben pihen a Nap

Ki magyarnak születtél,
S magyar földön élsz,
Emeld fel a fejedet,
Sorsod messze néz.

Amikor megszülettél te magyar föld
Pusztaság, erdő, folyó és tenger vett körül.

Áttetsző a víz, sodródik a nád,
bánat úszik rajta, nem dinnyehéj,