Ó, a férj házias vad,
szoknyától bűvölt őslény,
bár időnként kiakad,
ha rágja különc önkény.
|
A költő lelke az nem halhat meg soha,
Hiszen a szívekben él, mint örök remény.
Testét, ha föld nyeli, s férgeknek száz foga
Tépi, ő mégis él, mégis, mint költemény.
|
h 01/30/17
Juhászné Bérces...
Szomorú tapasztalatok az internetről
Olvasom a kommenteket...
|
h 01/30/17
Dáma Lovag Erdő...
Köszönöm a fényt, a napot
Az augusztusi hullócsillagot
Az érzést,hogy veled vagyok
|
Ó, a kör a teljesség
tökéletes zártsága,
a végtelen benne szép –
|
h 01/30/17
somogybarcsirimek-.
Sok – sok cseppből áll a tenger
így együtt mily hatalmas,
nem úgy mint az egyedül kószáló
|
Ó, a bú: bánat öccse,
szinonima szomorka –
bú bánattal karöltve
az abszolút mogorva
|
Almafa virága
néz a napsugárra,
napsugárra
ha néz,
piros pozsgás
lesz az ég.
|
v 01/29/17
somogybarcsirimek-.
Csak Te adhatsz választ
tárod fel lelked szépségét,
addig Én hallgatok szavammal
de majd leírom belsőm szépségét.
|
v 01/29/17
Dáma Lovag Erdő...
Gólya madár, gólya madár!
De hamar hazajöttél!
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél!
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is
|
Negyvenöt éve volt télen ily meleg a nap sugara.
Emlékszem: havas, jeges úton szálltam a vonatra.
Majd buszra kellett ülnöm, s tovább vitt Parádra.
Ablakon szikrázott, sütött be ránk a nap melege.
Vígan vitt utam és tudtam én, -: találkozom vele.
Találkozom az álmaimmal, visz utam a vágyaimmal.
|
Ó, a pénz Fönícia
átkozott öröksége,
a titkos alkímia
remélt aranybősége.
|
szo 01/28/17
Lénárd József
575575
Férfi kísérte. Arcán kaján mosoly. Hát
itt van rossz szagú! S a lány megriadt.
Észre se vette ruhájából a melle
|
Idegen nyelvek olvasztó
tégelyében,
ember-mezők
idegen útjain
hitegettek,
de reménykedtem.
|
Ó, a toll a gondolat
vésője – papírra ró
messze vágyó csókokat,
s ígérvényt, mi biztató.
|
p 01/27/17
Dáma Lovag Erdő...
/Veronai tűzben,az áldozatokért/
Eljött a sötét éj
A gonosz kiterítette hálóját
Ütés koppan, szikra lobban
Kegyetlen láng az égre szállt!
|
Ó, a π a számkirály:
kicsiny, s mégis végtelen-
oly sok elmét ráncigál,
mert képlete képtelen.
|
cs 01/26/17
Dáma Lovag Erdő...
Fújd Krónikás trombitádat!
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza
Szél a fákat tépázza
Zúzmara ül a fákon-ágon
Süvít a szél fagyott tájon
|
cs 01/26/17
somogybarcsirimek-.
Olyan minden mint mindig
a város a folyó a hidak,
temetők lassan kinövik helyüket
séta közben mind kevesebb ismerős akad.
|
Ó, a báj házi krémes:
sárga, habos, cukrozott –
szépséggel telt, igényes
varázs, mit az Úr hozott.
|