Tegnapok vihara ma is itt van velem,
a honfoglalóból leigázott leszek,
recsegnek, ropognak délen a limesek,
mert minden napom sorsdöntő történelem.

Békét féltő félelmemben
Átkarolt az Isten
Hazát féltő reszketésben
Nyugalmam nincsen

Miért neveltetek féltő oltalommal?

Zöld vérű réten villog a halál:
egy vidám legény új füvet kaszál.

Költők, mi vagyunk
A híres sereg
Tollunk az eszköz
Kard, sisak

Felhőtlen, kék az ég
Ragyog a nap sugára
Tavaszi mezőn legel
A magyar szürke marha gulyája

Tavaszt várva
Mezei István

Valakik most győztek -
állítólag én is,
de köztem és közted
a fal maradt mégis!

Szél fújja a régi leveleket,
mit a múlt kor, még hagyott,
de a szelet a Napszél fújja,
hát merjünk álmodni, nagyot.

Óvatos léptekkel jött a Tavasz
Mint, ha a természetben tündér járna
Varázspálcájával fákat, bokrokat megérintette
Rügy fakadt, s virágtenger körülötte

Ó Tavasz, remények hordozója
Felkelő napot az égre csalogatja
Ébred a föld, zöldell a vetés
Örül a szívünk, oly szép ez az ébredés!

Látjátok, hogy adják, veszik a koncot
Mielőtt lengetnétek a szent zászlót
Tükörbe nézzetek!
Becsület, az adott szó,
itt minden eladó!
Az országot vágóhídra viszik
nekik minden megbocsájtható?
Milyen mély sírba akarjátok ásni az országot,
hogy ne lásson a szemfedő?
Azután csend lesz benne,
s néma, mint az elhagyott temető!

Orvvadász a politikus:
mézesmadzag a puskája,
rá hallgatni nem praktikus –
bolond szelet fúj a szája.

Ó Jézus, Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget

Éreztem, hogy Ő az – félénken kopogott.
Sejtelmes fény nyomta a csukott ablakot,
halkan zenélt kint a húsvétvasárnapi
szél és csak a csendet lehetett hallani.

1.

Kicsi nyuszi az erdőben
tojást festett az esőben
leázott a festék róla
kinevette őt a róka

Tépelődve, mégis elfogadva

Templomi harangok, nyelvüket vesztették,
kálváriadomb zengi, imádkozók gyászénekét,
sorra felidézik, Krisztus Urunk szenvedését,
érezzük itt közöttünk, de nem láthatjuk létét.

/ Húsvéti gondolatok/

Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
,,Bocsáss meg nekik Atyám" !
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán

S az anya, aki elveszítette fiát
Zokogva hullt a semmibe
Összetörve teste, lelke
Fájdalomtól szakadt meg a szíve !