Májusi eső ma megérkezett,
"Aranyat ér", mondják az emberek.
Örömmel sétálok a parkon át,
Jólesik érezni friss illatát.
 
Itatja a szomjazó földeket,
Duzzadnak a kókadt falevelek.
A vízcseppek rajtuk játszadoznak,
Megbillen a levél, lepotyognak.
 
Csodálatos a sétány látványa,
Gömbfényes az oszlopsor lámpája.
Víztócsák tükrében is fénylenek,
Vízfény játékban gyönyörködhetek.
 
Szandálomba befolyik a tócsa,
Felkapom lábam, mert csiklandozza.
Kilépek, megyek tovább mezítláb,
Melegségét érezhessem inkább.
 
Eszembe jut, mikor gyerek voltam,
Eső tócsájában hogy futottam.
Miért ne, még ma is megtehetem,
Tócsa vizében lábam fürdetem.
 
2019.04.14.