Mikor utoljára jártam erre
Hullottak a fák levelei szerte
Szomorú nap bujkált a felhők alatt
Csend honolt, nem daloltak a madarak

Most tavasz van, virág eső
Cseresznye fákon virág felhő
Körbe veszi a Gulács, Badacsony, Csobánc hegyet
Messziről a Szent György hegy is integet

Angyalok ittak rá égi áldomást...

Még állnak a háznak falai
ahol napvilágot láttam,
emlékeimben erősen él
de udvarában régen jártam.

Már ne tégy több jót velem illatos Május,
csak telepedj padomra, mellém délután,
a szegényes örökség, alamizsna juss
jutott, mit elém vetettek fukarul és sután.

Ne tégy jót velem, és ne ölelj, ne szeress,
a szépséged, jóságos fájdalmat okoz,
 utcámban nem jár más, néha a szemetes,
pár apró, feladat, mi olykor feloldoz.

Szép egészséges volt az orcád
Jött Trianon tested szétszabdalták
Ereidet elterelték
Szíved dobog, de már nem ép
Mivé lett a nép élete, egészségünk
Porba hever a régi énünk
Amerre nézel,mindenütt romok
Elért eredmények porba hullotok

Tüzér voltam, ágyúgondnok –
ott játszottam a bolondot
Kiskőrösön hetvenhatban
Petőfivel az agyamban.
Világosnál úgy letettem
volna lomha rút fegyverem,
de az orosz volt a barát
(Paszkevics csak itta borát),
s a Varsói Szerződéssel,

A Jóisten, ki az égből figyel reánk,
Ezerszer áldjon meg minden édesanyát!
Áldja meg ezerszer, hiszen úgy is kevés,
Amit én adhatok: egy árva ölelés.

Drága Édesanyám megyek hozzád
De nem csókolom édes orcád
Temetőben pihensz régen
Fájó emlékkép vagy már nekem

E képeket most össze szedtem
Édes mosolyod nem feledtem
Szigorú is voltál néha
Szíved szeretetét nem feledjük soha

Hamvadó parázs is, néha felizzik,
valami tűznek, ha felcsap a lángja,
szerelem ösvényére, tévedt a lélek,
szerelmem, teli torokból ezt kiálltja.

...Hajnalonként 
bíborba öltözik az ég..
 

Május elseje van, ragyog a napsugara
Hív a dobszó, cintányér találkozóra
Ide hallik a vidám zene szó
Reggel korán, ébresztő,  harsogó
Visszhangozza a Báger  vize

575575

Csak a holnapot, már csak azt add meg nekem.
Egy apró fohászt, egy köszönetet,
hogy mondhassam imáim között, neked is.

Szépek a májusi kertben a fák!
Orgona bokra dús tüneménnyel
bólint rám, amikor már érzi
a jöttöm, szinte letérdel elébem:
„tépj a hajamból, habfürtök
özönéből, s lepd meg a kedvesedet:
hogyha belégzi az illatomat,

Tavasz van, április
Ragyog a nap fénye
Nézegeti  magát a nap
A tó tükrében

Tavasz van április
Virágok nyílnak
Kertemben kinyílt egy kis virág
Eddig a szomszédban nyíltak

Szomszéd néni ültette
Szorgos gondozással
Minden április hálálta neki
Kék özön virággal

Fagyott madár egy
síron, késik a tavasz
jég-tükör álom

Messzi út végén
egy vándor pihen, botja 
tartja az eget. 

Virtuális kesergő

Keserű pohárban az utolsó cseppek,
lelkemet nyomasztó élet- hordaléka,
 sötét bugyraim már szeméttel megteltek,
elrejteném őket feledés-lomtárba.
Mint ahogy félre dobtak már engemet is,
Divatos fertőzés a feledés szepszis.