Régi őrszemek a nyárfák,
mint valami letűzött dárdák,
pásztorai a mezőségnek,
úgy mind vadvirágos rétnek.

Dúsan virítanak pipacsok,
margaréták a pimaszok,
hogy közéjük így vegyültek,
anya lánya, ezen derültek.

Ugye csodás lesz e csokor,
mint egy népi hímzett fodor,
keresünk kék búzavirágot,
dúsítsuk a képzeletvilágot.

Igaz pipacsnak hamar lehull szirma,
de addig is díszes lesz a szoba,
piros színe sugározza a derűt,
távolban megszólaltatnak egy hegedűt.

Dalra fakad anya és lánya,
nyárfákon károg fekete kánya,
virágtengerből nem fér több karjukba,
boldogság feszül ártatlan arcukba.

-írta-Varga István-Barcs-2019.07.19.