„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga”,
ha a bús magyar nyelv felelne,
s hangereje nem apadna.
|
k 04/04/17
somogybarcsirimek-.
Hogy ki – mit mond
miképp festi le szavad,
csak azt írd le vesd papírra
ami szívedből fakad.
|
k 04/04/17
Dáma Lovag Erdő...
Ó gyönyörű tavasz!
Nyíló vadvirága
Fehér színű margaréta
Mezők, szívek boldogsága
|
Bazsarózsa kacérkodik-
pillogásom gyűjtögeti sorra.
Minél többet pillogok rá,
annál szebb lesz, dúsabb lesz a bokra.
|
A valóság néha oly rideg, mint a jég,
És néha álmodni jó nagyot, színeset;
És az álomból fel sem ébredni ma még,
Csupán csak álmodni s festeni rímeset.
Most elalszom, ne várj, valóság ég veled!
Ragyogj reám, ragyogj, álomszült képzelet!
|
h 04/03/17
Juhászné Bérces...
Búcsúznom kell, kedves Kincsem,
Hozzád több szavam már nincsen.
Hideg csend ölel most körbe,
Oly hirtelen történt jötte.
|
Virágzó barackfák között sétálok,
óvatlan rigók a mellemre ülnek,
mint a télben elporladt, holt világok,
sárguló könyvek, felszáradó könnycsepp.
|
h 04/03/17
somogybarcsirimek-.
Ne piszkítson bele saját fészkébe
de persze a fészket a piszok tartja,
sokan nem tudják, hogy a guanó
a szedett anyagot, hogy ragadja.
|
Régi elvem:
bánat ellen
kell a versem,
|
Itt van, megjött Április.
Nézd mi’ huncut, mily hamis.
Virágban a fáknak lombja,
A nap tüzét egyre ontja.
Hej, de lehet még fagy is.
|
Eladó a menyasszony,
száz forint az ára!
Kiabált az almafa
a cseresznyefára.
|
Csupán három
egem maradt,
de minden színükben
mosoly ragyog.
|
v 04/02/17
Dáma Lovag Erdő...
Köszöntelek Április!
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Menyasszonyi ruhába
|
Ma korán reggel mire ébredtem?
Azt hittem, álmomban eltévedtem,
valahol az utat elvétettem,
s a látványtól kissé elképedtem.
De ne gondoljátok, hogy bolond vagyok!
|
szo 04/01/17
Juhászné Bérces...
Ünneplőben a természet,
a szépsége megigézett,
virágmintás rajta minden,
kacéran lép, szinte libben.
|
Én már érdek nélkül szeretem a nőket:
elnézem az utcán, a tereken is őket,
amint kis fruskaként fecsegve libegnek,
vagy mint Holle anyó, fáradtan lihegnek –
örök Évái egy elherdált ligetnek.
|
szo 04/01/17
somogybarcsirimek-.
Miért kérdezik minden szavamat,
hamu tán az ami még megmaradt,
naponta lenyelem hideg szavaikat,
józanság egy-két fejben tán akad.
|
Vajon lesz-e álomból valóság,
ha messze száll a kínzó gyötrelem,
s minden rosszat, mit a múltban mondtál,
majd elmossa a gyógyító jelen.
|
Mi a mese tanulsága?
Süket, néma, vak és sánta...
|
szo 04/01/17
Dáma Lovag Erdő...
Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!
|