Kinézek az ablakon
Téli nap süt nagyon!
De hó takarja a tó partját
Hó, hó, ameddig a szem ellát
Tél még mutatja a fogát!

Drága testvéreim! Szívem bő fájdalma
sajog e levélben, mély gyásztól áthatva.

Hallom a víznek moraját
vélem, - közel a tenger,
majd sötétség telepszik elém

Átsüvölt rajtam észak vihara,
Bőrömön érzem vad leheletét,
Belém borzong szép Skandinávia
Tengere, látom, hol szürke, hol kék.
Jöjjetek szelek, jeges ciklonok,
Hozzátok tiszta felhő lelketek,

Megkérdeztem a dalos madártól
Miért énekel a boldogságtól?
Megkérdeztem a tavasz nyíló virágától
Miért nyit ki, mikor jő a kikelet?
Megkérdeztem a felhő vonulástól
Miért hozza az esőcseppeket?

A múlt eléd lökte koncát,
mielőtt a jövőd falatoznád,
nem kérdés melyben nincs értelem,
ezt tanították volna az egyetemen.
NEM.

A szépség pompás konoksága
nem formálja át a csúcsot,
az emlékezet bizonytalan
ne vágjunk ki minden bokrot.

Temetni jöttünk lehajtott fővel,
gyászzenét dúdol a lélek itt bent.
Az ember csak áll, szívére kő ver,
s mert tanácstalan, mélán tekintget.

Magány sétál az estek lucskos haván,
Reszketve didereg a szürke hajnal,
Csontszáraz ágon hallgat a madárdal,
Szégyenében olvad a tél is talán.

Felragyogott a nap az ég peremén
Mégis fagyos tél van, hideg tél
Kemény jégpáncél takarja a tavat
Hollók kárognak fákon, s alatt

Ó, az íj kecses, néma
gyilkos, kifeszült ideg.
Úgy lő a nemes célra
nyilat, mint fagyot hideg.

Remete sors csalfa illúziója
Rászed, majd gépekhez láncolod magad,
Csak vibráló képsor, hazugság marad,
Ujjaid vonzza a klaviatúra.

Ha újra rügyeznek majd a fák
mézillatú virágok nyílnak,
elindulok pompázó réteken át,
hogy gazdája légy virág csokornak.

Ó, a nő örök Éva,
paradicsomi kertész –
hívja az ördög néha:
almája szerinte kész.

Tombol a tél, fákon, ágon
Hó takaró ül a tájon
Ereszen a hosszú jégcsap
Folyó, tó mind befagy

Az idei tél hidegebb az elvártnál,
Megfagy a hajléktalan, de meg nem hátrál,
Igaz, hogy sokaknak meg kellet fagynia,
De éljen a Szent Magyar Burzsoázia.

Csak még egy éjszakára – még egyre
gyere vissza úgy mint akkor régen,
mint amilyen voltál azon a mozgó
karcokkal teli fekete-fehér filmen.