Távolból hallottam szólni a zenét,
Távolból láttam ruhádnak a színét,
Távolból nevetted az írt levelet,
Távolból mégis könnyeztél engemet.

Közelről nem nézek többé szemedbe,
Közelről nem súgsz már semmit fülembe,
Közelről nem látom mosolyt ajkadon,
Közelről átléphetsz mindent szabadon.

Kinn még a tavasz is várat magára,
Kinn farügyön még ül hónak bundája,
Kinn a kányák oly vészjóslón köröznek,
Kinn a padon már nem ülök teveled.

Idebent a szívem dobogja nevedet,
Idebent a szoba hordoz emlékeket,
Idebent szabadon csókoltam ajkadat,
Idebent nem zártam ketrecbe madarat.

Örökre takarja hamvaidat a föld,
Örökre eltűnt már színeidből a zöld,
Örökre megszűnt a kis szíved dobogni,
Örökre gyertyaláng fog neked lobogni.

Szépséges tavaszom többé nem virágzol,
Szépséges tubicám nekem sem turbékol,
Szépséges kacajod vonat fütty elvitte,
Szépséges csokrokat szemem megkönnyezte.

írta-Varga István-Barcs-2019.02.08.