Kedvesem! Már négy évtizede köszöntelek,
Ennyi, s néhány éve, hogy megismertelek.
Sorsunk összefonódott, s meg sem bántuk,
Romantikus és oly kedves volt találkozásunk.
|
Betöltöttem a hetvenhármat,
Tán még megérek majd párat.
Legalább is ez a tervem,
De azért nincs minden rendben.
|
v 01/22/17
Dáma Lovag Erdő...
Lehullt egy csillag
Meghalt egy álom
Szívem fáj, úgy sajnálom
Szívemben nem huny ki a csillag
Örökké fénylik, míg rád gondolnak
|
Ó, a düh a haraggal
kéz a kézben barátok.
Kibabrálnak az aggyal,
mikor elönti vad átok.
|
szo 01/21/17
Mezei István
Mikor gerincükön tanyázik a csend,
Ostobáké a koszorúk, a pálmák,
Az önzés lóbálja ütemre lábát,
Tolvaj éjszakákra hajnal nem dereng.
|
|
szo 01/21/17
Dáma Lovag Erdő...
/2009.ben kaptam meg Mosonmagyaróvár Kultúra Díj-át, a következő
verset írtam,melyet az ünnepségen fel is olvastam./
./1823.o1.22./
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey Ferenc költőnk
Által útra keltél
|
Ó, a mag, az a holnap
éltető szent kenyere.
Az ember nem csalódhat,
hát kérgesül tenyere:
|
Sápatag vigasza éji magányomnak,
amint lapozgatok egy régi kötetben,
a kapcsolat bensőséges és közvetlen,
az ember Faludyval csendben elbratyizgat.
|
p 01/20/17
Dáma Lovag Erdő...
Ó Istenünk hallgasd meg imánk!
Barátunknak nagy szüksége van rád!
Segítsd őt a gyógyulásban!
Erre kérünk imánkban, fohászban!
|
Ó, a sír hideg fekhely,
dunyha földdel letakart,
megjelölve kereszttel,
s azon írás: ne zavard!
|
A dőlt betűs rész Kingámé :) én elkeztem és ő folytatta :) Szóval ez egy anya lánya versike :)
|
cs 01/19/17
Dáma Lovag Erdő...
/Mosonmagyaróvár és Mosonszentjános között/
14km.
Emlékeimbe visszajárok
Visszavisznek fagyos álmok
Tél volt akkor,igazi tél
Hó hegyeket hordott a szél
|
Ó, a híd karcsú kapocs
szerelmes partok között,
felhőkbe nőtt utcahossz
a sötét szurdok fölött -
|
sze 01/18/17
Mezei István
Sóvárgok a világ sötét peremén,
Hogy gátat, homályt a fénnyel áttörjek,
Lelkemen ülnek ködös, jeges leplek,
Már messze tőlem az üveg-hideg fény.
|
Kutyakölykök nyüszítenek,
fáznak most a télben,
fagy csípi az orruk hegyét,
nap sem süt az égen.
|
sze 01/18/17
Juhászné Bérces...
Kemencében tűz,
Hideget elűz.
Meleget lehel,
Így kergeti el.
|
|
sze 01/18/17
Dáma Lovag Erdő...
/Strein Attila Miki- búcsúja.:
Hegedüs Erzsikétől, rokonaitól,barátaitól./
|
Ó, a gén egy spirálba
fordult, kóddal védett
létra, melyen világra
tör burjánzón az élet.
|