Ha a sírás ezen segítene,
zokogna egész Kárpát medence,
most sírás nélkül ámde dacosan,
revolúciót igazságosan.
Ezer éve, hogy minket szaggatnak,
magyart ahogy tudnak megosztanak,
Trianonban is ezt azért tudták,
mert a magyarok egymást szapulták.
Ma is így van, emberek és a pártok,
bennük összefogást nem találtok,
mert folyton nőnek a vizes árkok,
sorra pattannak ki a botrányok.
Régi átok most is ül e Hazán,
gyalázat hangzik trianoni sírján,
e kis udvarban is veszekednek,
sajnos így lesznek nagy veszedelmek.
De ősapáink hát nem ezt várnák,
egyesülnének elszakított árvák,
édes Jóistenem ha visszanézek,
hányan fosztották rabolták e vidéket.
Írók, költőknek meg irt sok sora,
hogy rajtunk vágott a sorsostora,
de ez a nép itt még most sem tanul,
hogy ne bánjanak velünk méltatlanul.
No egy új aranykor eljöhetne,
a magyarság száma egyre nőne,
kárpótlásunk a megbecsülés lenne,
lehullna rólunk mások ránk dobott szennye.
-írta-Varga István-Barcs-2019.06.03.