Piszkos lett a holnap a múlt mocskától,
elfelejtett lett tegnap a holnaptól,
hazugságtól bénultak lettek a szavak,
így a nagy beszédek szertefoszlanak.
Síró gyermek követeli elvett játékát,
rontott ünnep visszaadná tűzijátékát,
özvegy a párjának mindent megbocsájtana,
csak még egyszer ott az élők között mozogna.
Kutya a macskához is mindig jó lenne,
rosszakarat mindig a jóra billenne,
betegeket az orvosok nemcsak kezelnék,
hanem hatásosan meg is gyógykezelnék.
Fűrész-fejsze a fához kíméletes lenne,
banán és a narancs ligetekben teremne,
habár az sem volna jó, hogy minden legyen,
kevésbé szép is nyerjen, szépségversenyeken.
Ne feleselj örökké, fogadd érvelésem,
őszinte vagyok, sok az elképzelésem,
a bunkósbotból bár sosem lesz legyező,
javakat előállító az most is görnyedező.
Pokolból biztos sohasem lesz mennyország,
de ahol étkeznek, ott mindig hullnak morzsák,
angyalok közt nem tudom vannak e rosszak,
csak annyit, a jók is sokszor elkárhoznak.
Azt kívánom az ember maradjon csak ember,
hogy a pókból sosem legyen szövőmester,
az emberi elme sosem váljon gonosszá,
ember az embernek ne váljon vadásszá.
-írta-Varga István-Barcs.2019.06.04.