Szomorúság, ami gyötör,
szomjazónak nincsen vödör,
oltaná szomját, de nem tudja,
beleszakadt a mély kútba.

Holló károg száraz ágon,
áll még a tölgy hét határon,
Zimonyapatak száraz medre,
vízbőséget elfeledte.

De holló csak folyton károg,
rajta nem fogott az átok,
mert elátkozták e vidéket,
sok-sok álom mind elégett.

Minden nap egy ima kéne,
tán ettől lenne tájnak fénye,
olyan szürke kopár minden,
hol van itt az Atyaisten?

Tán olyan rosszak itt a népek,
hogy jobb sorsot nem érdemelnek,
de a holló még mindig károg,
sajnos elfogyott minden zálog.

A sok vonat mind elfutott,
próbálkozás is vele bukott,
ígértek ide jó utakat,
vonat helyett új buszokat.

Ám egyik sem lett teljesítve,
városunk lett kisemmizve,
de a holló még mindig károg,
néma szám csak egyre tátog.

Hess-hess holló, te vészmadár,
majd visszatér fecskemadár,
csivitel akkor sok fióka,
csak ne keljen ki kakukkfióka!

Barcs, 2019.05.31.