Emlékezni jöttek székelyek, magyarok
Szét szakadt országért szívük zokog
Emlékét hirdetve keserű gyásznak
Soha nem feledve testvérek bánatának
Magyarok szíve fájdalma el nem múlik!
Kilencvenöt éve keserű könnye hullik!

Mert nincs a nagy világban oly nemzet
Ki Európáért annyi bajt szenvedett
Igazságtalanul lett szétszakítva
Rajta csattant az ostor Trianon átka
Kollektív bűnösnek az árva lett kikiáltva
Ártatlan szenvedésének nincs határa!

Megszólal a harang, nagy bánatában
Búsan kong a hangja a nagy világban
Hírül adja egy nemzet élni akarását
Igazságtalan múltjának jobbra fordulását
Ó Trianon, kérni jöttek hozzád, bús énekükkel
Hangjuk halljátok meg, az Istenhez egekig száll fel!

Halljátok meg a szót, a nemzet élni akar
Ne legyen bűnös az, ki székely, s magyar
Csattan az ostor, levegőt hasít a szíja
Trianon csendjébe bele sírja 
Szomorú bánatát nem tudja feledni
A magyar nemzet élni akar, egységben élni!

(írtam:2O15.O6.O4.Mosonmagyaróvár.)