A fenséges Turul sólyom
és minden madár
kitől kapta a
repülés szabadságát, 
ki küldte fölénk a napot
hogy világítson és vezessen,
hogy útján követni tudjuk tovább?
Ki teremtette így ezt a Földanyát,
örökségét ki hagyta így reánk?
- Azóta gyönyörűségét követi a képzelet,
éltető tengereket, vizeket vezet,
szelet, egy láthatatlan őserő:
az, ami volt, ami van, ami a jövő!

Ki adta nekünk azokat
a földi ajándékokat,
amelyeket soha nem vihetünk el?
Azokat születő utódok őrzik majd tovább
és írt, vagy mondott üzenetekkel
mentik a teremtés ajándékát,
az ősök hagyatékát.
Honnan jöttünk e földre le,
ki és hol teremtett bennünket,
hogy nem mérhető idő óta
embernek nevezzük magunkat?
Azóta emberhangon zeng dalunk
és amikor csudát, születést láthatunk,
egy új láthatatlan lélek ölel át.

Amíg élünk minden hozzánk ér,
még az is, amit nem értünk még,
mert mindenütt, mindenben
régi teremtés örök energiája él.
Ember emlékezet óta
hosszú a járt út,
de rövid az életidő útja
és ezen a rövid úton éljük le sorsunkat.
Sok a kérdés, válasz alig akad,
hát kérdezz újra és újra,
kérdezz még,
mond ki a szavakat!

Sirok, 2019. június, 17.