Ott fent az ég,
itt lent a Föld,
mind oly végtelen,
mint esőcseppértelem.

Parányi víz,
virágon csepp dísz,
ura a létnek,
kincse világmindenségnek.

Hatalom forrása,
élet körforgása,
édes és sós lehet,
iránta kellene nagyobb tisztelet.

Ó vizek, vizek, vizek,
tavak óceánok tengerek,
mi kincset rejt mélységetek,
letörni kezét kút mérgezőknek.

Haragját hullámzásaiba fojtja,
áradatával erejét mutatja,
ám a kút most ott vár,
szomjat oltani az ember rájár.

Ágaskodó gémeskutak,
favödrei lent dagadnak,
ha a vándor fel is húzza,
ívás után vissza nyomja.

Nézed a víz tiszta tükrét,
fájdalmas az egyedüllét,
víztükréből visszanéznek,
az alámerült szép emlékek.

-írta-Varga István-Barcs-2019.06.09.