Tengernyi a margaréta,
a Zagyva ármentén,
hol árvíz özönlik néha,
a sziknek mezején.

Túloldalon templom tornya,
emlékeztet arra.
ruhájára menyasszonynak,
margarétát varrtak.

Menyasszonyi koszorúba,
belőle is fontak.
és oltár elé vonulva,
eléjük is szórtak.

/Tűzvész:1993.-ban/

Csillagos éjszaka
reszket a fagyban,
telihold didereg
megdermedt arccal.

Fergeteg havának
kéznyoma rajtunk,
jeges szél süvítő
dallamát halljuk.

Házikók ablakán
jégvirág nyílik,
ereszen mereven
jégcsap-sor hízik.

Mosolygó hóember
nézi a holdat,
reméli, fagyot ád
az ég is holnap.

Önportré

Hiszem ha elmegyek,
vár rám egy hely,
ahol jó lenni,
senki rám nem lel.
Otthonom lesz
az erdő, a mező,
a nagy vizek,
mind enyém lesz,
ha elmegyek.

Utad során kísérnek álmok, 
de lesznek fontos állomások,
kereszteltek téged Laurának,
jelentése mint babérfának.

Legyen utad minél hosszabb,
ne legyen kikötője gondnak,
világ ma kínálja sok kincsét,
hogy milyen gazdag nem is hinnéd.

Ábrándozó két szép szemed,
nem különben a szépséged,
érintésére úgy vágyom,
mint termésre a meggyfákon.

Ajkaid míves vonzata,
tested formás domborzata,
karom ölelésre tárom,
karjaid közt lenne álmom.

Meggyfának dús virágzata,
emléked minden tavaszra,
nekem ott leszel gondolat,
mindig látlak a fa alatt.

Forró napok, tombol a nyár!
Pipacsvért ont a láthatár.
Nap sugarát bőven szórja,
szemét le nem veszi róla

a hűséges napraforgó,
több ily kedves nincs hasonló.
Tányérjába gyűjti fényét,
s maggá lesz az égi érték.

Aranyhajú, dús kalászok
ringva lejtnek` hullámtáncot,
szelíd szellő érintésre,
lágyan dúdolt énekére.

Napra nap és évre évek,
Szép volt ifjan látni Téged.
Jó volt együtt lenni Veled,
Tudni azt, hogy van, ki szeret.
Az a rég kimondott igen
Örökre szólt, én azt hiszem!

Ősszel ovi kiskertjébe,
virágföldet szórnak,
óvónéni ássa mélyre,
kicsik csodálkoznak.

A kis kapák és gereblyék,
gazdára találnak,
a hagymákat kikeresték,
víz került kannákba.

A kis kapával sort húznak,
hosszú mélyedésnek,
dughagymák a földbe jutnak,
meglocsolják szépen.

Jó szomszédok Marcsi Moncsi,
barátnővé lettek,
együtt is szoktak napozni,
a kerti fotelben.

Két cicájuk nyújtózkodik,
fűben heverésznek.
Két barátnő eltávozik,
uszodához térnek.

Jó alkalom, lesz itt móka,
sok részes bikini,
a cica kisasszonyoknak,
fotelban napozni.

Súlyos a gondolat, könnyű a rím,
nem vésték kőbe a határaim.

Mekkora ünnep lenne
Ha újra jöhetne
Apu, s Anyu
Ajtó kitárulna
Szívem ismét kinyílna.

Ülnénk a szobában
Nagyokat hallgatva
Hisz elmondhatatlan lenne
Mindaz, mi megtörtént azóta
Mekkora ünnep lenne.

Míra hét éves lett
(Most 14. éves)

(elbeszélő költemény)

Hajnali pirkadat az égen,
Vadnyúl szalad át a réten,
Fürgén szedte lábát,
Lelapul, ne hogy meglássák.

Fácán rikolt, nyuszi riad,
Biztos sok a dolga, de felém szalad,
Egy másik nyuszi emlékképe,
Gondolatban, most megidézve.

Fényes csillagok, nem nekem ragyognak,
írásaim nem tetszettek zsűritagoknak,
pusztába kiáltott lett minden szavam,
mit ültettem búzát az is kalásztalan.

Rosszul navigáltam, szavaim szúrtak,
hibás akkordot pendítettem húrnak,
sokszor nyugvónapot kelőnek néztem,
mondták, ezért nem ragyoghatsz fényében.

Május van, állok lent a parton,
 Dráva illata érinti arcom,
 sebesen halad, ám a forgók,