Szúnyogok a parton,
csillagok az égen,
holdsugár vetít utat,
Balaton víztükrében.
Tücsökzene hangzik,
loccsan, fodroz a víz,
egy csillogó pikkely,
körbenéz, talán hív.
Hajó töri meg a csendet,
hangosan szól üteme,
sokáig hallani vélem,
fülemben a zene.
Távolabb zörög a nádas,
de rejti előlem okát,
híres tavi szörnynek,
nem látom a nyomát.
Felkiált egy kacsa,
talán csak álmodott,
majd a tó csendes lett,
lassan megnyugodott.
Kivéve a szúnyogok,
halkan muzsikáltak,
keringőztek rajokban,
friss véremre vártak.
Elűztek a partról,
ágyam legmélyére,
álmodni a nyárról,
szobám békéjébe.