Énekel a lelkéből, én hallgatom,
öreg Huttyán dalában a fájdalom,
nehezen érteni a kimondott szavakat,
de szívet dobbant, láttat tépett szárnyakat.
Hangjából a belenyugvás érzik,
nem reméli, hogy őt megértik,
hallik vágyódása a szabadság után,
újra szaladni a végtelen pusztán.
Nem adatott meg neki életében,
|
Konokul haladok a semmiben,
Köveket markolok a zsebemben...
|
A négy elem átszabta életem.
Veled a tűz érkezett féktelen,
|
|
Arca mint fák kérge,
mélyen ráncokkal tele,
ujjai görbék,
mint kapaszkodó
gyökere.
Vonszolja az időt,
évei terhét,
vállait nyomasztja,
megannyi emlék.
Óráján a mutató,
lassan körbeér,
elfogy az út,
a végére ér.
Elhagyja nehéz terhét,
szabaddá lesz,
lelke új utat,
új létet keres.
|
p 08/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Érik a kukorica,
Gyermek éveim visszahozza,
Augusztusi napsugárral,
Költözésre induló fecskepárral,
Kukorica cső sárguló hajával.
Kedves, jó nagyanyámmal,
Kukoricababa hajfonatával,
Együtt fontuk, boldog emlék,
Mikor a gyermek elhiszi még a mesét.
|
Lelkembe vájok vaskarommal
a szorongásom ellenem vall
tehetetlenül temetetlen
merítőhálóm túsza lettem
van ki hivatásból fél retteg
van kit busásan megfizetnek
vitatkozik a pokol az ég
csak gyarapodik a veszteség
untatott az öncélú törvény
sziklák közé vetet az örvény
becsapott a szabad akarat
véresre kapartam magamat
|
p 08/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Van egy szép táj a nagy világban
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában
Hó takarja az ormot októberben
Napnak ragyog, csillog fénye
Lenn a hegyek, dombok alján
Házak húzódnak meg a lankán
Szorgos kezek munkálkodnak
Napkeltével ők is fenn vannak
|
Vízre szállt a fekete éjszaka,
szárnyát belemerítette,
elcsendesültek a hullámok,
takaróját rájuk terítette.
Kibújt egy fénylő csillag,
megnézte magát a vízben,
felbátorodott a többi is,
fény lett a sötét éjben.
Csillagok a vízben,
ragyognak a parti kövek,
az esti fények villódznak,
mint a gyémánt szemek.
|
Ha nem nézek az égre,
Olyan szürke minden.
Az anyag börtönében
|
Szeretem hallani a hangod,
a búgót, sejtetőt,
mikor nyitod az ajtót,
a vidám, beköszönőt.
Szeretem a csendes álmodozót,
a halkan mormogót,
a szomszédnak átkiabálót,
és a figyemesen felolvasót.
Suttogásod mint a szellő,
vagy a lágyan szemerkélő eső,
szunyókálásra biztató,
rezgő nyárfaerdő.
Beszélj,
|
cs 08/27/20
somogybarcsirimek-.
Egy csendes estén, alszik a kisváros,
éjszakai sétám oly méltóságos,
egy-két denevér halkan ha elsuhan,
szúnyog nem kímél, pimaszul belém mar.
Kevergő gondolatok zakatolnak,
augusztus, de már levelek hullnak,
gesztenye még nem pattog zöld burkából,
újhold kukucskálgat fáknak lombjából.
|
sze 08/26/20
Dáma Lovag Erdő...
Kárognak a varjak, a fekete madarak,
Űzi őket hajtja, éhes áradat.
Elmúlt a nyár, gabonát érlelte,
Messzi útjukról jönnek kiéhezve.
Utak mellett póznán, földön, ágon ülve,
Élelem után kutatnak, nagy figyelve
Csapatokban jönnek, fáradtan keresve
Hol találnak élelemre, nyughelyre.
|
sze 08/26/20
Toldi Ibolya
Egy kopott, öreg kabát lóg a fogason.
Hosszú, borús-mély álomba szenderülve,
|
sze 08/26/20
Toldi Ibolya
Nélküled csak süllyedek, levonszol a mély
Az árnyak értem nyúlnak, átölel az éj
|
sze 08/26/20
Dáma Lovag Erdő...
Minden körülményben
Embernek maradni!
Tisztességben
Tanulj meg szeretni
Úgy, mint én szeretlek téged!
Mutasd meg mindig
Emberséged,
Nem kell a csillogás,
Nem kell a pompa,
Ha a te szíved szeretet
Ragyogja!
|
sze 08/26/20
somogybarcsirimek-.
"Még élek és alkotok,
kik ismernek tudják,
hogy makacs vagyok."
"
"Nyári estén kint,
nézem csillagokba tűnt
vesztett álmaim."
"
"Írásaimmal
kitárom, a lelkemnek
érzékenységét."
"
Még mindig csak keresem,
azt sok szép kis csodát,
mi színezi végtelennek útját.
"
|
Barátom, sajnálni engemet nincs okod,
jutottak évek, számosak és szép napok,
átéltem vészt, homályt, fásult szürkeséget,
darabokra törve egész volt az élet,
mert egykoron én is vadul futottam ám,
mint a vadász a legvadabb szépség után,
hogy befonva, bontva mellette leljek helyt,
fenékig igyuk a mámort adó kehelyt,
|
h 08/24/20
Juhászné Bérces...
Népi tánc
Harsan a nóta,
szárnyal a dallam,
húzza a prímás,
lelke a dalban.
Büszke legények
kört alakítnak`,
szívek e percben
sorra kinyílnak.
Széki harisnya,
dísze a csizma,
férfias izmok,
képzelet cifra.
Lendül a jobb láb
íve magasba,
készül a másik,
koppan a sarka.
|
Szent Lőrinc éjjelén
Nagy álmok gyúlnak
Szent Lőrinc éjjelén
|