sze 10/21/20
Bíróné Marton V...
Megmondtam a kedvesemnek,
Tüntesd el a rossz kedvedet.
Fel is vidult a szépségem,
Körülöttünk őszi képek.
Határtalan boldogságunk,
A gesztenyés utat járjuk.
Sárga falevelek hullnak,
Mellettük a sínek futnak.
Majd több kilométer után,
Megállunk egy alagútnál.
|
sze 10/21/20
Bíróné Marton V...
Édes mostohám kedvelte a táncot,
Megmaradt mosolya mosta a ráncot.
A formás bajuszát jól meg pergette,
A citeráját lúdtollal pengette.
Dallama vitte a lábakat táncba,
Perdült a szoknya, ritmus a csizmában.
Anyunak volt a legszebb énekhangja,
Mulatott a család apraja, nagyja.
Lehúzta a csillárt az asztal fölött,
|
h 10/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Mit tettetek a jövő nemzedékkel?
A gyermek keservesen zokog,
Sír anya, vagy apa után,
Nem esik meg szívetek a könnyek láttán?
A gyermek ártatlan lélek!
Kicsi szívét nem kíméltétek!
Mindkét szülő szeretetére vágyik,
Kis szívét kegyetlenül gyötritek.
|
h 10/19/20
somogybarcsirimek-.
Zenélnek edények, jaj de zajos a konyha,
zsírba sistereg-pirul szalonna, hagyma,
illata betölti konyhát, utcát, teret,
a finom étel nívósan emel ünnepeket.
Bajnokok között megállja a sikereket,
főzte balatoni és tengerparti ízeket,
hidegtálak torták váltak arannyá,
keze munkájából lettek jó lakottá.
|
Szonett: n + 74
A mennyország friss tejét kéjjel iszom
hajnalban a világ vidám kakukkja
ébreszt a szeretet bársonya barna
mosolyog reám az áldott irgalom
a bőség szaruja délceg vállamon
aperitif nektár ebédre manna
füttyös nótáimat mindenki hallja
őket hamisan is büszkén vállalom
|
szo 10/17/20
Toldi Ibolya
Tompa álom lépked a sűrű, néma tájon.
A zárt ajtók mögé bújt álmatag világon
Szürke ólomkabát feszül. Súlya lehúzza,
Nyúzza a színeket, s a hideg földre sújtja.
Uránosz rosszkedvét már rég nem palástolja,
Vastagon rejti arcát borús takarója.
Sűrű maszkja mögül nem hallatszik ki hangja,
S az emberről szőtt álmát egyre csak siratja.
|
szo 10/17/20
Dáma Lovag Erdő...
Hol a HAZÁNK ?
(Valinak egy magyar lánynak,Svájc)
|
Kopott kendő a régi szekrény aljából,
gondosan selyempapírba csomagolva,
valahogy még itt maradt a nagymamától,
észrevétlen a sarokban meglapulva.
Emlékeimben most újra megtaláltam,
az együtt töltött nyarakat, boldog időt,
régen mindig itt vártam és álldogáltam,
amíg ő előkereste az ünneplőt.
|
Fátyol mögött mereng a Hold,
Félrevonulva szemérmesen,
Nem érdekli most a földi gond,
Nem kacsint le ránk kedélyesen.
|
k 10/13/20
Dáma Lovag Erdő...
Volt nekem egy kicsi tanyám,
Fenyves erdő körbe vette,
Szépen szólt a madár dala,
Látogatta sok őzgida.
Nem kellett oda kerítés,
Az őzgidák termést, mind megették,
Eperfa állt a ház udvarában,
Piros muskátli nyílt az ablakában.
|
Elmém, mint háborgó tenger tereli,
Dobálja a hánykódó félszavakat,
Messzire hajítja, a partra veti
A viharként érkező mondatokat.
|
h 10/12/20
Dáma Lovag Erdő...
Üzennek a szavak,
Költőtársaim emléke,
Béke legyen szívetekben,
Örökkön béke!
Üzennek a szavak,
Sorok könyvbe vésve,
De sok remény hullott
Veletek a mélybe!
Üzennek a szavak
Hazaszeretetről,
Szép magyar tájakról,
|
v 10/11/20
Dáma Lovag Erdő...
Szép magyar hazám
Változatos tája,
Síkság, dombok, hegyek világa,
Van-e még a világnak szebb virága?
Dombok fölé tanúhegyek nyúlnak,
Romvárak tanúi a megélt múltnak,
Lankáikon szőlő sorok futnak,
Termő aranya a jó magyar bornak.
|
szo 10/10/20
somogybarcsirimek-.
Illata hogy száll, a gőzölgő csészében,
tealeveleknek forrázatát érzem,
ilyenkor ősszel, élvezettel kortyolom,
magamat szelíden eképpen korholom.
Ne mohón igyad zamatos ízes levét,
lassan csak cseppekben érzed csáberejét,
cukrot ne, mézzel édesítsed teádat,
jó ha ilyenkor van beszélgető társad.
|
p 10/09/20
Bíróné Marton V...
Felhők felett a hold kerek,
Áldott fénnyel néz rám,
Érzem benne a lelkedet,
Beszélsz hozzám némán.
-Testem elvitte a sorsom,
Csak a lelkem szabad,
Lelkedet ölelve mondom,
Most megvigasztallak.
Sírig kisért a szerelmed,
De ennek már vége,
Ha majd felszabadul lelked,
Találkozunk végre.
|
cs 10/08/20
Dáma Lovag Erdő...
Sírnak a bárányok!
Itt az ősz, nap már lemenőben
El kell hagyni az ősi legelőket!
Behajtja a főjuhász őket!
Sírnak a bárányok!
Elől jár a főkolompos
Mutatja az utat
Kergeti őket a kutya
Az egész csapat futhat
Sírnak a bárányok!
Őszi, hideg idők járnak
Lesz-e nekik meleg akol?
Ahol etetik őket, s hálnak
|
cs 10/08/20
Bíróné Marton V...
Mindig vágytam egy magas hegyoromra,
Hogy lássam milyen a világ teteje,
|
cs 10/08/20
Bíróné Marton V...
A forró nyár monszun szele,
hullámlovas hévvel,
uralja most a sós tengert
őrült szenvedéllyel.
A telihold leszáll hozzá,
sugarait osztva,
így vállnak fehér habokká,
egymásba olvadva.
Elvarázsolt hangulatban,
morajlása zene.
Tündértáncok mozdulata,
rejtőzik el benne.
|
sze 10/07/20
Bíróné Marton V...
Kijöttem sétálni a tengerpartra,
Hullám habja nyaldossa bokámat.
Talpam alatt kavicsok sokasága,
Vízmosástól egymásra csusszanva.
Szürkét, barnát, fehéret válogatva,
Érzéssel szedek, ki tudja hányat.
Beszélek hozzájuk, nem adnak választ,
Színük mesél villan fel agyamban.
|
sze 10/07/20
somogybarcsirimek-.
Csak úgy mondom, írni fogok,
külön nektek, zsűri tagok,
mert a népnek kik olvasnak,
ők azok kik majd díjaznak.
Nem kell cikornyás oklevél,
csak mit szerető szívem remél,
jelentessék meg verseim,
ezek maradandó ékszereim.
|