Ha bimbózik a kamaszkor,
oly nagy a dilemma,
új érzés sürget, rohamoz,
szürke a paletta.

Gondolatban cserélődik,
minden, amit túlnőtt,
sorsnak új útja kezdődik,
soká lesz még felnőtt.

Álmot sző a kapcsolatról,
több barát kellene,
szíve értesíti arról,
kit látna szívesen.

Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
mély, sötét bűn van, megbocsáthatatlan.
Labanc, áruló móc a kozák muszka
halált, áruló kötelet vetett a nyakunkba.
Európa még most is alkudozik,
a magyar vér mindig jól kamatozik.
Őket kinevetve, odavetette

Máté Imrének, sámánok utódjának,
unoka bátyámnak, Yotengrit írójának.

Kedves bátyám, megírom levelem,
Tudom nem küldöm el soha sem.
Kedves jó bátyám, sámánok utódja,
Ezerkilencszázötvenhat hősi bajnoka!

A Balaton tiszta vize,
addig-addig csábít,
aki rátalál e kincsre,
hetekig nem tágít.

A gyerekek homokoznak,
pancsolnak, jót futnak,
a vízben élmény- sportolnak,
úszni is tanulnak.

A Balaton átúszása,
hódító kihívás.
a"kék szalag" vitorlákat,
széllel irányítják.

 Már jártál itt..

Látom butik kirakatban,
lyukas a nadrág, ing,
fiatalok e divatja,
vajon kiket érint.

Hajtja a feltűnési vágy,
mert észre sem veszik,
vagány, mondja ő más világ,
vagy csak ez a trendi.

A tetoválás jelei,
így tisztán láthatók,
a legbelső érzelmei,
így kimutathatók.

Felhők felett a hold kerek,
Áldott fénnyel néz rám,
Érzem benne a lelkedet,
Beszélsz hozzám némán.

-Testem elvitte a sorsom,
Csak a lelkem szabad,
Lelkedet ölelve mondom,
Most megvigasztallak.

Sírig kísért a szerelmed,
De ennek már vége,
Ha majd felszabadul lelked,
Találkozunk végre.

Vénasszonyok nyara
beköszöntött végre,
napsugár mosolyog
színpompás vidékre.

Gesztenye kikacsint
a tüskés burkából,
dió burkot repeszt,
s aláhull a fáról.

Október 6 - Arad!
Aratott a halál!
Gyászunk örök marad,
vigaszra nem talál.

talán akarom, talán nem
nehéz ezt így eldöntenem
talán kell, vagy talán mégsem
de nélküle nincs életem

talán akar, de talán nem
túl sok volt már a gyötrelem
vagy lehet, el kell felednem
s az emlékét megőriznem

szerelmünk nem volt véletlen
ő keresett, s én megleltem
voltak évek, szeretetlen
fájt, hogy milyen érzéketlen...

Harmatos hajnalon az ŐSZ,
Dús haját borzolja,
Szellő úrfi hajszolja őt,
De hisz ez a dolga.

Egy őz az útjukba kerül,
Riadtan húz onnan,
Itt egy szil, alá menekül,
Fülel, meg se moccan.

A fa törzsének kérgéből,
Szú sercegés hallik,
Ág reccsen az öregségtől,
Le a földre hullik.

Vándorbottal a kezemben,
elindultam a ligetben,
keskeny az útja és poros,
csizmában jár a gyalogos.

Letaposom útnak porát,
hallgatom a kakukk nótát
kakukk, kakukk énekeli,
tojásait gerle kelti.

Sün családdal találkozom,
megemelem a kalapom.
Sorban jönnek egymásután, 
vizet ittak szökőkútnál.

Hétköznapi, /vulgáris/ bölcselkedés

Lelkem kell, hát nem adom!
Várj még résnyire nyithatom
De a szó, a vers tiéd
Azt viszi lelkem eléd
Lépteim lassulnak
Szavaim halkulnak
A szívem a régi
Lelkem zokog, ha bánat éri

A való világ létezik,
Tőlünk független ez a tény,
Sokan megkérdőjelezik,
Jobb életre van-e remény?
- Vírus sorsdöntő esemény.

Teremtett világban élünk,
Vegyük kezünkbe sorsunkat.
Ha az akadályt kivédjük,
Manna az ölünkbe hullhat,
- Ha van alkotó öntudat.

Szép szavakat találgatom,
Oda- vissza összerakom.
Ma remélem jó kedvem lesz,
Édesanyám kenyeret szel..

Sok ember fa alatt delel,
De páromat ott nem leled.
Boldog velem nem hagyna el,
Hűségről nem mondana le.

Mi vagyunk két boldogság lény,
A kezünkben egy szerszám nyél.
Kapálunk hol mezsgye egy kő,
Szomszédét végezzék el ők.

Az őszi erdő szépsége,
Most két színben látszik,
Az őszi nap fátylas fénye,
Aranyszínben játszik.

Az árnyékos oldalában,
Lehűl a levegő,
És fehérség varázsában
Áll már a ködfelhő.

Órák óta itt sétálok,
Felszabadult csendben,
Néha-néha meg-meg állok
Pihenni lelkemmel.

Őszbe hajló nyári meleg,
a ligettel együtt lebeg,
itt a  természet értéke,
a városnak egészsége.

Fűszálak közt vadvirágok,
énekelnek csalogányok.
felfedezte tündérlányka,
itt volt a Gold Pen találka.

Antológia ág alatt,
és belőle még sok akadt,
elvarázsolva lebegtek,
míg gazdájukra nem leltek.