Csendbe burkolózik a szürkületi táj,
Aranyló napfénynek még maradt egy kis sáv.
Amint halványodik lebukó sugara,
Napraforgók máris hátat fordítanak.

Aludnak az éjjel keletre fordulva,
Hogy majd ébredéskor láthassák őt újra.
Oly kedvesen néznek, mint álmos gyerekek,
Kik mesét hallgatnak még arra figyelnek.

Eljön a pillanat mikor majd álmodnak,
A csendes esőről, benne mosakodnak.
Sárga szirmaikat vízcseppek csókolják
Éltessél gyöngyszemem szippantva suttogják.

Megvalósulhat ez az égbolt fekete,
Nagy karimájával a felhő befedte.
Sötétségbe borul mai nap estéje,
Csillagoknak holdnak nincs semmi esélye.

Csendesen, nyugalmas és békés az este.
Lassabb is lehetne az idő kereke.
De ő nem teheti egyenletes mérce.
Mert ha felkél a nap legyen készenlétben.

2021.08.01.