Elhervadt a rózsa 
lehulltak szirmai,
messze mentél kedves
nem tudtam búcsúzni.

Nem végleg mentél el
csupán kis időre,
soknak tűnt vágyaimnak
mire ölelhettelek keblemre.

Üzenet azért jött felőled
katicabogár képében,
hosszú út lehetett mögötte,
ahogy vállamra szállt éppen.

Kérdeztem tőle merre jársz -
mire felszállt oly magasságra,
mint hatalmas hegyeknek -
felhők takarta csúcsára.

A második üzenetet egy
kis madár csőrében hozta,
margaréta volt hiányos
bársonyos kezedből kikapta.

Ott ülsz egy víz partján
virágának tépted szirmait,
játszottál mint régen
miközben dúdoltad álmaid.

Úgy sietnék megint hozzád,
ahogy hajdanán várt szobád,
tüzes csókot adott édes szád,
ne engedjük elveszni a csodát,
tegyük valóssá az álmodást.

írta:Varga István.Barcs.2015.08.09.