Vonultak hónapokon éveken át,
megvívni egy harcot, egy bősz csatát,
szemtől szembe küzdöttek hősként bátran,
sokan haltak csúf halált csatában.

A királyért dicsőség küzdeni,
lábat, kart, egyebet elveszíteni.
Még nemességet, vagyont is szerzett,
ki a harctéren bőséggel vérzett.

Mikor az új fegyverek megjelentek,
lesből már messziről könnyen öltek,
arctalan minden katona és ember,
a cél ugyanaz, csak más a módszer.

A jövőben vajon kik harcolnak?
Ki az, akit harctérre hajszolnak?
Eljátszottam azzal a gondolattal,
hogy miért nem újra lovagokkal?

Két vezér csak egymással áll szemben,
megoldják gondjaik szépen ketten,
a nép nézi és biztatja őket,
majd együtt ünnepli aki győztes.

Vita egyszerűen elrendezve,
tőlük senki más már nem szenvedne,
aki kitalálja küzdjön érte,
folyjon a vére és hulljon térdre.