Ha egyszer óriás lennék,
a tengerek térdig érnének,
sziklák ha rálépek,
kavicsként szöknének.

Apró pontok a napfényben
nagyvárosok a térképen,
odafentről úgyse tudnám,
ott járok-e vagy egy tanyán.

Ha sétálnék, szaladnék,
sok mindent eltaposnék,
magas torony dőlne össze,
fa sem lenne más, csak rőzse.

Mint asztalon a morzsák,
annyi csak egy ország,
szúnyognak tűnne a légben,
száz repülő is az égben.

Ha óriás lehetnék,
mindig nagyon figyelnék,
hisz ott járhatsz a ligetbe,
vagy az apró mezőbe.

De hisz óriás vagyok,
vigyázok rád amíg tudok,
magam képzelem helyedbe,
vigyázok a léptemre.