Csak ülök és mesélek, de kinek,
hát betyár úristenit fületeknek,
nem értitek szavam, vagy tán csendesek,
de hisz lágy szélben is susognak a fenyvesek.

Ordítsam tán bele a világba, Én is vagyok,
nem nyeltek még el a földi rögdarabok,
mindennap bizonyítom kisebb-nagyobb sikerrel,
alkotok tollal, kézi faipari gépekkel.

Magam örömére, mely oly boldoggá tesz,
új utakra de mindig a tökéletességhez,
erdőkben sétálva nyugszik majd lelkem,
fák suttogják csendben, boldoggá lettem.

-írta-Varga István-Barcs-2021.08.09.