Dráva fürdeti kelőnap sugarát,
vagy tükrözi alkonypír palástját,
már nem fagy be vize mint régen tette,
ám bíz sok emlékét már eltemette.

Ülök partján, figyelem mormogását,
csiszolt kavicsok közt lesem aranyát,
igen, homok között, csillan a sárga,
pici a szemcse, de arany a drága.

Annyi de annyi kincse van folyónknak,
mint éjszakai csillagos égboltnak,
sétahajót is vihetne akár Eszékig,
reggel indulnánk, odaérnénk ebédig.

De sajnos ez eddig, csak álom csupán,
mint annak idején, gőzös a Dunán,
de miért kell ide Verne regénye,
ez lenne Drávánknak gyönyörű erénye.

-írta-Varga István-Barcs-2021.08.06.